fejbekása

psziluett-illúziók

Nők

pig

Hol volt, hol nem volt, Óperencián innen, üveghegyen túl, egész pontosan ott, ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy kíváncsi nő, akinek szöget ütött a fejében, hogy az a malac a meséből mi a csudát túr már időtlen idők óta, és miért is nem hízott már kövér disznóvá. Miféle titkot rejteget, hogy folyton turkál, zabál, és mégis őrzi a korát és vonalait?
A kérdés annál is inkább foglalkoztatta, mert őmaga egy kis súlyfelesleggel küszködött, amit mérnöki precizitással a farára helyezett a természet, a férfiak nagy gyönyörűségére. Hogy a férfiaknak tetszett, annak semmi jelentősége nem volt, mert a nő szerint a szépség belülről fakadó és lélekből táplálkozó esszencia, amit az anyagi világból egyedül a tükör tud kikezdeni. A gömbölyded zsírpárnák akár az előnyére is válhattak volna, ha szándékában állt volna pasikat szédíteni, de ő mégis inkább úgy gondolt rájuk, mint a kézzel fogható (sic!) bizonyítékai a teste engedetlenségének. Utálom – mondogatta olykor könnybe lábadt szemmel magának magáról, és aggodalmasan végigtapogatta a tomporát.
Hogy ilyetén kavarogtak benne a lelki és testi dolgok, a kurta farkú malac igazi reveláció volt számára. Mivel korábban már teljesen fölöslegesen kipróbálta a kundalini jógát, az agykontrollt, a paleolit étrendet, az almaecetes masszázst, a jádekőből készült mágneses karkötőt, a szűztea kapszulát, az indiai bolhafüvet, a gudmarát és a fekete bodzát, úgy érezte, végre eljött az igazság órája, és némi felületes etológiával megfejti az állat viselkedését.
Kissé szellős, de kellemes alkonyat volt, így csupán egy könnyen lenge őszi-tavaszi ruhácskában indult el az üveghegy fele, hogy a kurta farkú jószágot felkutassa. Mire az üveghegy csúcsától álmosan elbúcsúzott az utolsó, fáradt napsugár is, egy tisztáson találta magát, ahol óriási tölgyek törtek az égre, és zsíros makkok lapítottak a méregzöld pázsiton. Nem kellett sokáig keresgélnie, máris meglátta az aranyosan csíkozott malackát, amint jóízűen turkált a fűszálak között, és ropogtatta a makkot. Valóban csinos kis jószág volt, határozott vonalakkal és kurta farokkal, ahogy a mesében meg van írva. Még kedvesebbé tette őt az, hogy a nő közeledtére egyáltalán nem riadt meg, sőt, amikor a nő leguggolt mellé és lágyan végigvakargatta a hátát, halk röffenésekkel kísérve végigszagolgatta a bokáját, térdét és a combjai közé fúrta kis fejét, mintha a nő nemi szerve érdekelné igazán. A nő kuncogva figyelte a kis tolakodót, és magában így morfondírozott: „ejnye-bejnye, te kis malackodó kanocska, inkább azt szeretném tudni, hogy mi az örök fiatalságod titka”.
Még végig sem villant agyán a mondat, mire a malac, mintha minden gondolatát olvasta volna, erős, férfias hangon megszólalt:
– Ha megcsókolod a disznó kis szájacskámat, akkor minden titkom feltárom előtted.
Nem tudom, hogy ha a malac farka hosszabb lett volna, akkor a mese meddig tartott volna, de az tény, hogy ez az ajánlat véget vetett a mesének, hiszen a nő ijedtében nyomban el is ájult. Egy beszélő malac egészen meglepő lehet még olyan embereknek is, akik aláírták az állati jogok egyetemes nyilatkozatát, hát akkor egy pusztán fogyni vágyó, védtelen hölgynek.
A mese vége azonban nem a történet vége. Az eszméletlen nő fejében folytatódott a történet, hiszen hét ismerős női alak jelent meg lezárt szemei mögött, akik akarata ellenére egyenként továbbszőtték álmait.
Juli, 28 éves, közgazdász, szakképesített bankreferens:
Miután a nő feleszmélt a kábulatból, sietősen hazament, látni sem akarta többé a malacot. Néhány napig még foglalkoztatták a történtek, de később, hogy feledjen, belevetette magát a nagyvárosi éjszakába. Talán valami végleg megváltozott benne, hiszen a korábbiakkal ellentétben engedett a férfiak nyomásának, és sorra tesztelte az udvarlóit. Volt közöttük furfangos ügyvéd, tájépítész mérnök, izmos atléta, egy sajtgyár tulajdonos és még egy neves nőgyógyász is. Ez utóbbi meg is kérte a kezét, és a nő nagyon boldognak tűnt, de alig tíz nappal az esküvő előtt megszökött egy vaddisznóval. Távozáskor még egy tűzpiros kétszemélyes sportautóba ült be, de néhány hónappal később egy vadásztársaság tagjai arról meséltek, hogy az erdő mélyén egy sekély mocsárban látták dagonyázni egy nagyobb csordával. A nőt nem volt lehetetlen felismerni, mert ő volt az egyetlen vemhes nőstény, és az egyedüli, akinek a szőrei még a sárban is szőkén csillogtak.
Magdolna, 58 éves, virágkötő:
(sajnos a története a sírógörcse miatt teljesen érthetetlenné vált, szipogásai között viszont azt hajtogatta, hogy „erről nem szeretnék beszélni”)
Gina, 42 éves, nagycsaládos anya:
A nő fázósan ébredt. Közben teljesen besötétedett, a kurta farkú malacnak nyoma sem volt. Összekapta magát, és hazasietett. Otthon forró fürdőt vett és Distonocalm tablettát egy marékkal, de annyira feldúlt volt, hogy egész éjszaka csak forgolódott. Reggel, csapzottan és idegesen a fogyasztóvédelemhez sietett. Ott egy férfi megpróbálta elmagyarázni neki, hogy ez a hivatal nem a fogyókúrázni vágyók érdekképviselete, de a nő nem tágított. Végül a hivatal munkatársainak tanácsára pert indított az összes zsírégető csodaszert forgalmazó cég ellen, akivel valaha is dolga volt. Sőt, nem tudni, hogy figyelmetlenségből vagy butaságból, de egy sportegyesület is célpontjává vált, mert legjobb fogyasztószerként az aktív mozgást javasolták, és honlapjukon csupa csinos és fiatalos sportoló hencegett a testtömeg indexével. Ettől a pertől később elállt, de a további kilencből négyet megnyert, négyet elveszett, egy esetben pedig megalapozatlanságra hivatkozva ejtették a vádat. Ez utóbbi a szűztea kapszulaforgalmazó ügye volt. Mire a perek lejártak, az idegességtől csont és bőrre fogyott, és rájött, hogy a hízás elleni legjobb védekezés a zsíros forgalmazók támadása. Felismerésén felbuzdulva érdekvédelmi egyesületet alapított, és életét a kereskedelmi társaságok elleni küzdelemnek szentelte. Idősen halt meg, valósággal elfogyott mint a gyertya, alig 39 kilogrammot nyomott a halála előtt. Utána pontosan 21 grammal kevesebbet.
Piroska, 52 éves, könyvelő:
A kismalacnak megesett a szíve az eszméletlen nőn, hozzádörgölte a nedves orrocskáját a nő szájához, és egy szép szál férfivá változott. Azon nyomban megpróbálta újraéleszteni a nőt, száját a szájára tapasztotta, hogy levegőt fújjon bele, de szerencsétlenségére, mihelyt a két ajak találkozott egymással, újra malaccá vált. Ez az átváltozás még néhányszor megismétlődött, amint az élesztés közben levegőt vett, de sajnos a nő éppen abban a pillanatban tért magához, amikor a férfi disznó szerepben „tündökölt”, így rögtön ellökte azt magától, s ráförmedt, hogy meg ne merjen szólalni, mert különben a vágóhídon köt ki. A zaklatott nő otthagyta az üveghegyet malacostól, úgy elrohant, hogy vissza sem pillantott többet. Később férjhez ment, talán gyerekei is születtek. Néhány év alatt elhízott, egy kissé slampossá vált, de úgy viselkedett, mintha ez egyáltalán nem zavarná.
Arabella, 19 éves, egyetemi hallgató:
Az alapos ijedtségen átesett nő hamar megrázta magát, és pillanatok alatt felismerte a helyzet adta lehetőséget. Ő ugyan csak a malac örök ifjúságának titkát próbálta megfejteni, de egy még nagyobbra bukkant. Egy kicsit még cirógatta és édesgette a kurta farkú malacot, majd a hóna alá kapta és szépen hazavitte. Olvasott nő volt, tudott már arról a meséről, hogy egy királylány miként csinált óriási vagyont abból, hogy a békává változtatott királyfit könyörgőre fogta, ám soha meg nem csókolta. Egy beszélő malac is legalább akkora lehetőségnek kínálkozott, és ezt kíméletlenül ki is használta. Szabadalmaztatta a találmányát, és a beszélő malaccal titkos női társaságokat szórakoztatott óriási gázsiért. Szegény malac teljesen bezsongott a körülötte forgolódó gyönyörű hölgyektől, és disznó ajánlatokat tett egy csókért cserébe, amin a nők természetesen nagyon jól szórakoztak. Egyetlen szabály volt csupán, hogy a malacot megcsókolni semmilyen körülmények között nem volt szabad. Igen ám, csakhogy a női kíváncsiság nem ismer határokat, és egy alkalommal, amikor a jókedv a könnyű ajánlatoktól és nehéz likőröktől az egekig csapott, a kurta farkú malac megszökött az úrnője mellől, és elvegyült a suhogó szoknyák között. Utoljára akkor látták, amikor a női mosdó fele iparkodott. Valószínűleg be is surrant az ajtón, és valamelyik becsiccsent kisasszony rányomta a megváltó csókot a nedves orrocskájára. Tény, hogy a keresésére indult vendégek a mosdó ablakát nyitva találták, oda pedig már csak férfiként mászhatott fel. A nők közül senki sem merte bevallani, hogy mi is történt valójában. A titkos társaságok széthulltak, néhány tagjuk azonban egész biztosan még most is köztünk jár, mert kellemes női csevelyek során meggyőzően tudnak érvelni amellett, hogy minden férfi egy potenciális disznó.
Ilona, 37 éves, bolti eladó:
A kurta farkú kismalac nem tágított a nő mellől. Amikor az magához tért, azonnal újra megszólalt, csókot követelve, mire a nő újra elájult. Ez az epizód még néhányszor megismétlődött, amíg a nő annyira összeszedte magát, hogy tiszta fejjel végiggondolja a helyzetet. Habozva ugyan, de csókot nyomott a malac orrára, mire – Uram, bocsáss – ő is malaccá változott. Valami tehát elromlott, mert volt rá egy fikarcnyi esély, és ez elég gyakran előfordul az elővigyázatlan nőkkel. Az új állapot emberi léptékkel teljesen reménytelennek bizonyult, tudniillik a sertésfélék egyáltalán nem csókolóznak, tehát eleve nem maradt esély arra, hogy emberré változzanak. Vigaszra ad okot viszont, hogy a kocává avanzsált nőszemély egész életében vemhes volt, és rengeteg apró csíkos malackát hozott a világra. Ezek, a formájukon kívül szinte semmiben sem különböztek az emberkölyköktől: követelőztek, visítoztak, marakodtak, és megkeresték a legkisebb pocsolyát is, hogy benne fetrengjenek. De legalább nem kellett őket mosdatni.
Hilda, 88 éves, nyugalmazott színész, érdemes művésznő:
A nő természetesen hazavitte a malacot, ám annak titkát soha fel nem fedte mások előtt. A nappal folyamán minden úgy tűnt, mintha a kurta farkú malac csupán egy hobbiállat lenne, viszont amikor kedve tartotta, akkor este az ágyába bújtatta és megcsókolta a kis állatot, akiből így pillanatok alatt forróvérű szeretőt varázsolt. Nagyokat hancúroztak, ám a nő intelligenciáját dicséri, hogy kíméletlenül kihasználta a férfiak ama rossz tulajdonságát, hogy szeretkezés után szinte azonnal a fal fele fordulnak, és már el is alszanak. Ilyenkor újabb csókot nyomott a férfi szájára, aki reggel újra csak malacka gyanánt ébredt. Nappal csak annyiban emlékeztetett a férfiakra, hogy az aranyozott vályúcskájából világos sört szürcsölgetett, szívesen nézte a spanyol, olasz, német és angol futballbajnokságokat, illetve gátlástalanul böffentett és szellentett. Így éltek boldogan, amíg meg nem haltak, a nőnek pedig nem kellett fájjon a feje amiatt, hogy hogyan mondja el, hogy fáj a feje, amikor nincsen kedve bujálkodni. Itt a vége, kuss el véle.

2014/03/31 Szerző: | pandemonium internus | | Hozzászólás

Férfiak

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Hol volt, hol nem volt, Óperencián innen, üveghegyen túl, volt egyszer egy szegénynek nem nevezhető férfi, aki egyedül és háborítatlanul éldegélt a saját kezűleg épített faházikójában egy gyönyörű tóparton. Nappal halászott, este a tornácon pipázott, és bámulta a holdfény táncát a vízen. Néha lusta kézlegyintéssel elhessegette a helyzetéhez nem illő és a kelleténél fikarcnyival is bölcsebb gondolatait. Ilyenkor, hogy tiszta legyen a feje, egy kiadós sétával fejezte be a napot.

Egy szép és csendes nyári estén, amint a vízparton bóklászott, erős szárnysuhogásra lett figyelmes, amit hamarosan felváltott valami felszabadult, csilingelő női nevetés. A sötét bokrok mögül kikukkantva tizenkét hófehér hattyút pillantott meg, akik ledobták tollszárnyaikat, és azon nyomban gyönyörű lányokká változtak. Anyaszült meztelenül pancsoltak és sikongtak a tóban, és annyira megbabonázták a férfit, hogy az teljesen elfeledkezett magáról, no meg a mobiltelefonjáról. Az anyja hívta, mint minden este, de most, bosszúságára, nagyon alkalmatlan helyzetben. A lányok borzasztóan megriadtak, azonnal a partra futottak, hogy felkapják tollszárnyaikat, ám a férfi sem volt rest. Kiugrott és magához ragadta a fövenyről a legközelebbi szárnyakat. Tizenegy hattyúnak sikerült elmenekülnie, de a tizenkettedik, talán a legszebb, ott ragadt. Hiába rimánkodott szegény, hogy testvérei nélkül elpusztul, a férfi hajthatatlan maradt. A tollszárnyakat a hóna alá csapva elcsalogatta a lányt házához. Itt az egyik hátsó szobába tuszkolta és rázárta az ajtót, a szárnyakat pedig gondosan bezárta a fészerbe, hogy nehogy hozzáférjen a szerencsétlenül járt leány.

Eddig tart a mese. Tudniillik a férfinak támadt egy remek ötlete, hogy filmet rendez ebből az izgalmasnak induló történetből. Így a további sorokat egy forgatókönyv pályázatra írták azok a férfiak, akiket felhívott még aznap este, és elújságolta az ötletét. A beérkezett pályaművek nagyon rövidített formában az alábbiakban olvashatóak.

Ede, 23 éves, végzős építészmérnök hallgató:

Már az első éjszaka lelkiismeretfurdalása támadt a férfinak, majd borzasztó rettegés lett úrrá rajta amiatt, hogy embert rabolt. Rájött, hogy talán itt is elérheti a törvény keze, azzal viszont nem volt tisztában, hogy a bűncselekmény milyen súlyosságú. Úgy érezte, hogy amikor a félelem elhatalmasodik rajta, akkor az elméje igyekszik megtéveszteni őt, és elhitetni azt, hogy valójában embert rabolt. Nyugodtabb pillanataiban viszont éppen elég érvet tudott felsorakoztatni amellett, hogy az egész tette legfeljebb libatolvajlásnak minősül, mitöbb, olyan mint egy fegyver nélküli fácánvadászat, ahol puszta kézzel kapja el az ember a madarat. De hát nem is madarat, ő csupán két szárnyat talált a parton, olyat mint két tollseprű. Hogy a lány követte ezért, az nem az ő felelőssége, nem hívta, jött az magától.

A ciklikusan rátörő pánik azonban megtörte. Napfelkelte után becsúsztatta a szobakulcsot az ajtó alatt, majd egész napra elment otthonról. Estére vergődött haza, s nagy megnyugvására a szoba ajtaja tárva-nyitva volt, a rableánynak meg se híre, se hamva. A fejlemények megnyugatták, és egyben felvillanyozták. Aznap este még bort ivott, és szalonnát sütött az udvaron. Sütés után a tűzre dobta a fészerből a szárnyakat, majd később gondosan leöntötte vízzel a hamu közt pislákoló parazsat. Éjszaka viszonylag nyugodtan aludt, reggel pedig sokáig heverészett az ágyban egy madárhatározót böngészgetve, majd később átváltott egy afrikai szafarikról szóló képeskönyvre. Dél körül, amikor letette a könyvet, már biztosan tudta, hogy ő nagyvadakra szeretne vadászni.

Mihály, 61 éves, genetikus, egyetemi oktató:

Aznap este betért a férfi a leány szobájába, és hosszan győzködte őt, hogy maradjon végleg vele. Szegény lány eleinte hajthatatlannak bizonyult, pityergett is rendesen, de a férfi végtelen türelemmel újra és újra elmagyarázta, hogy a családi fészek nem egymásra dobált hattyúszaros faágakból áll, hanem forró tűzhelyből, meleg ágyból és puha takaróból. Hajnalban a lány igent mondott, és aznap ebédre a férfi főzött. Bár a receptet nem árulta el, valami baromfiszárnyra készített paprikást. Hosszan szopogatta a csontokat, és utána mind a tíz ujját megnyalta. A lány nem nagyon mártogatott, enyhe émelygésre panaszkodott egész nap. Este közös párnára hajtották a fejüket. A frissen töltött ágyneműben hattyútollról tépett hófehér és meleg pihe volt.

Szilárd, 34 éves, néptánc-oktató:

Miután rázárta az ajtót a lányra, a férfi sokáig járkált fel és le a ház tornácán. Azon töprengett, hogy miként tudná magához édesgetni ezt a gyönyörű nőt. Egyszercsak teleszívta magát, és benyitott a lányhoz, aki védekező állásban, saroknak vetett háttal várta. A férfi nem rohanta le, higgadt és halk hangon kérlelni kezdte, miközben lassan araszolt feléje. A lány szemében a szikra éppen szelíd lángocskává szelídült volna, amikor a férfi, becézgetés címen, libuskámnak merte szólítani a lányt. Jaj, erre kiborult a bili. A lány előreugrott, foggal és körömmel támadott, és közben fülsiketítően sikoltozott. A férfi úgy meglepődött, hogy csak a nyakán és arcán ejtett égő karmolások térítették magához. Ekkor azonban határozottan megragadta a csuklójánál az őrjöngő nőstényt, és kipenderítette a házból. Valószínűleg itt is folytatódott volna a csetepaté, de a férfi gyorsan kihajigálta a hattyúszárnyakat a raktárból, a lány lecsapott rájuk, és menekülésbe fogott. Könnyen ment. A férfinak esze ágában sem volt megakadályozni. Eléggé feldúlhatták őt is a gyors események, mert tölcsért formált a kezéből, és beleordította a sötétbe, hogy hülye liba. Pedig ezidáig ritkán történt meg vele ilyesmi.

Boldizsár, 46 éves, bortermelő és borász szaktanácsadó:

Ahogy teltek-múltak a napok, a férfi magához édesgette a gyönyörű lányt, nagyon megszerették egymást, és összeházasodtak. Lett is annyi gyermekük, mint a rostalika. A feleség boldognak érezte magát, már szinte nem is emlegette a könnyű hattyúéletét. Furcsállta is, hogy férje jó néhány év után egyre gyakrabban kérdezgeti erről, és részletesen ecsetelnie kellett neki a víg napjait, különösen a hattyúlányok szépségét. Egy éjszaka aztán döbbenetes és megmagyarázhatatlan dolog történt.  Pontosan 11 évvel a hattyúrablás után a férfi leakasztotta a hattyúszárnyakat a fészerből, kileste megint a fürödőző hattyúlányokat, és elrepült velük. A felesége többet nem is hallott róla. Nem is akart.

Gábor, 25 éves, újságkihordó:

A férfi a zsákmánya fölött érzett örömében egész éjszaka nem aludt. Szerelmes szonetteket írt, és talán be is rúgott egy picit, mert a hajnali órákban a legszebbnek tartott versével bebotorkált a lányhoz, és elég pocsékul elő is adta azt. A lány, a nyomorúsága ellenére akkorát nevetett, hogy a férfi leforrázva menekült vissza a szobájába. Összetépte az összes versét, ivott egy vizespohárnyi töményet, meztelenre vetkőzött, és beúszott a tó közepére. Megpróbált végleg elmerülni, de részeg elméje nem tudta legyűrni az életért rángatózó izmait. A partra evickélt, és sokáig kifulladva feküdt a homokon. Aztán szintén sokáig nem mutatkozott sehol. Évek múltán bukkant fel a neve egy balettelőadást hirdető plakáton. A hattyúk tavában volt díszlet- és jelmeztervező, de az is lehet, hogy fővilágosító, vagy valami ilyesmi.

András, 49 éves, lapszerkesztő, költő:

A következő napokban a hattyúlány folyamatosan sírdogált, és szemlátomást emésztette a testvérei iránti epekedés. A férfi hallani sem akart arról, hogy visszaadja a szárnyait, és meg volt győződve arról is, hogy ez semmi egyéb, mint női hiszti, mert túlreagálja a helyzetet. Minden más kívánságát igyekezett teljesíteni, szeretett volna a kedvében járni, de csak azt látta, hogy a lány napról napra fogy, mint a gyertyaszál. Amikor elpusztult a szerencsétlen, ingerülten megjegyezte, hogy érthetetlen, hogy miért halnak meg jó dolgukban az emberek.

Rezső, 52 éves, betegnyugdíjas géplakatos:

Bármennyire is hihetetlennek tűnik, a hattyúlány hamar megbékélt az új életével, és kiváló társ vált belőle. Hosszan beszélgettek a kettejük megváltozott helyzetéről, és alapjában véve mindketten elégedettnek tűntek. Persze ez nem azt jelentette, hogy a lány feledni tudta korábbi életét, de legalább nem emésztette magát. A férfi nem is kérte tőle, hogy törölje emlékeit, sőt, a bizalom lassan-lassan odáig nőtt, hogy a lány bejárhatott a ház minden zugába. A fészerben őrzött szárnyak szépen bekerültek először a közös ágy alá, majd a lány vállára. Igen,…langyos nyári estéken a férfi az udvarról bámulta az égen köröző kedvesét. Egy napon nagyot gondolt, alaposan szemügyre vette a párja szárnyait, majd hosszú hetekig titokban a műhelyben fúrt-faragott.

Közben a lány, először az elrablása óta, egy igazi próbatételre hívta a férfit. Arra kérte, hogy engedje el őt három éjszakára, hogy keresse meg testvéreit. Mindketten érezték, hogy ez a bizalmi próba az eddigi legfontosabb. A férfi, kis gondolkodás és néhány nagy sóhaj után igent mondott, és a hattyúlány a következő éjfélkor tovaszállt. Pontosan három nap után, kelet felől vissza is jött, de senkit nem talált már a házban. Az ajtón lógó nagy lakatot többé sosem nyitották ki, a tópartot sem látogatták emberek, ámbár a környéken élő részegek és bolondok sokáig Morpheuszt, a szárnyas istent látták álmukban. Éjszakánként vijjogva keringett a sötét tó fölött.

2014/02/28 Szerző: | pandemonium internus | | 2 hozzászólás

Követés

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.

Csatlakozz a 99 követőhöz

%d blogger ezt szereti: