fejbekása

psziluett-illúziók

Fuck the system!

fuck_the_system

… óóó, mit tudsz te a szisztemről, bazeg, legalább ha beszélsz róla, akkor legyen benne valami rendszer, baszki, ne locsogj össze-vissza, mint a cefre a traktoron, amikor indulnak a parasztok a főzdébe, hallottad te őket valaha a retkes füleiddel, láttad te őket valaha, pajtikám, vagy csak vigyorogsz itt, mint a pávián veres valaga, szívtad te magadba a szigaro-szigaro-szigarót?…itt most nem őket kell faszra venni, haver, hanem a rendszert basszuk szét alapjaiban,… igaz őket úgy hívják, hogy szisztemofadán, mer’ lennebbről jöttek mint a béka segge, baszki, de ezek örmények, érted, örmények, csak ámerikában nyomulnak, mer’ az örmények kiszagolják a pénzt, ezért oda is születtek, hogy ne kelljen a jereváni rádióból szóljanak, az nagyon gáz lenne, mer’ ráfognák, hogy a zenéjük csecsecse… n, vagy csácsácsá, vagy egyszerűen orosz tangó… pedig ez annyira metááál, te kispöcs, hogy ólommérgezést kapnak, akik nincsenek beoltva ellene, úgy is hívják náluk a fémlemezt, hogy tokszisziti, mer’ le van már mérgezve az a kibaszott ámerika, hálivúdban gázmaszkban dugnak már a színészek, de itt sem lesz jobb, hidd el, mer’ hamarosan higanyt, rezet és aranyat pisilünk verespatakokban, de nem állunk be a sorba, nekünk széllel szembe kell, érted-e, s húgyosan, csatakosan is csatába megyünk, ’sze éneklik is, hogy saját bombával érkezünk, ami ilyen házi készítésű, tudod, mint a bronzfestékes virgács, na, szóval bringjoróvnbomb, bír helyett, ami sört jelent, mer’ a háború az kurva dolog, ezért angolul mind a kettő vóóór, érted-é?… na de a szisztem nem háborúzik, csak a békéért harcolnak, úgy, tudod, mintha a szűzességükért dugnának, szóval, ha azt mondják, hogy fákdöszisztem, akkor nem magukat basszák szájon, vagy nem is tudom, na, mer’ ez lehet valami önonánija, vagy izé…, önirónija is, de szerintem ezt a búvalbaszott világot akarják szétcseszni, ha még van értelme szétszedni, mer’ úgy is összedől, na de, elmesélem, hogy mi ihlette ezt a számot, mer’ én ott is voltam éppen, amikor a múzsájuk kimondta, na, hogy fákdöszisztem, igaz, ez a múzsa férfi volt, és erőst setét volt, szerintem azóta feketelyukat neveztek el róla a csillagászok, bár foszforeszkált, mer’ mellény volt rajta, s írta rajta, hogy szekuriti, na, de én még addig senki szájából nem hallottam, hogy fákdöszisztem, de ez kimondta, … , mindegy, nem rohanunk annyira azért előre, mer’ úgy kezdődött, hogy nekem a nyár elején éppen olyan lonlidéj hangulatom volt, mer’ elhagyott a spiné, emlékszem, valami olcsó pornófilmre vetettem rá magam, és amíg én állítottam a májusfát, ő állít be az ajtón teljesen pucéron, no, de nem az én szobámba, baszki, hanem a képernyőn, azt képzeld el, még szólítottam is zavaromban, persze nem válaszolt, el volt foglalva egy koponyákkal kivarrt hapekkel, tehát el kellett menniük, a pasinak azért, mer’ fizették, a csajomnak meg azért, mer’ mindenét én fizettem, közben meg látom, hogy több lé van a bukszájában mint kellene, nem tudom, érted-e, ezért egy ideig lógattam mindenem, mint akinek az orra vére csepeg, és magamban cibáltam a répát, de már ráuntam a pornóoldalakra is, mer’ kezdtem megérteni bennük a történetet, pont úgy épülnek fel, mint a nagy epikus művek, na, szóval van bennük előkészítés, bonyodalom, kibontakozás, tetőpont és megoldás, de mivel mindig ugyanúgy lövik be a megoldást, azt mondtam, ebből elég volt, és elmentem,… ami kurva okos húzásnak bizonyult, mer’ eszembe jutott, hogy ha már belepusztulok ebbe a petőfi-betegségbe, ami szerelem, szabadság, s az egyikből nullán álltam, a másikkal meg tele voltam, legalább hamar legyek túl a szaros életen, s jútubon belőttem a sízlájkheroint, amiben a csaj még a seggét is eladja egy kis porért, szóval, figyelsz te rám?… ekkor kattantam rá a szisztemre, ember, korábban is hallottam, hogy a szléjert imádják, s azért választották a szisztemofadán nevet maguknak, hogy a rokklekszikonban a szléjerrel egy lapon emlegessék, és én úgy gondolom, hogy aki a szléjert szereti, az jó ember nem lehet, mer’ annak nem csak a nyaka véres, hanem a keze is benne van, na, de akkor már be is kattant nekem, hogy nem dobom fel a talpam a luvnya miatt addig, amíg a szisztemet meg nem nézem, mer’ a szléjert láttam már, s tényleg annyi művért ellocsoltak, hogy még ezeknek az idióta hispán paradicsomdobálóknak is eszükbe jutott, hogy a tomatinán ők legyenek a díszvendégek, persze a szléjer nem vállalta be, mer’ ők nem jutnak a paradicsomba, ez biztosabb, mint karácsonykor a reszkessetekbetörők, szóval vizslatok a neten, s látom, hogy a szisztem eljön egészen a sógorokig a nyáron, baszki, novarokk, ez überfasza, kattintok is a jegyért: a pénz odaát, és boldogság, gyere haza, gyere, gyere, gyere, s máris nálam a jegy, hehe, aztán a hátra lévő néhány hetet kibírtam vízen és kenyéren, s már azon is kapom magam, hogy pályán vagyok pannonföld fele, mer’ nemsokára pannónia is ontja a szép dalokat, ahogy mondaná balassi,… miii? na, jó na, kicsire nem adunk, akkor legyen janus, nekem mindegy, az irodalom úgyis halott, a lényeg az haver, hogy egyszer csak ott találom magam a labancoknál, ahol annyi volt a szélmalom, mint nálunk a pipevirág, na még csak annyi, hogy bevergődtem magam az első sorba, egészen a korlátig, s hét órán keresztül nem engedtem el a vasat, előttem egy elválasztó sáv, azelőtt csak a goldenszirkel, vagy goldenszörkel, a faszom tudja, az a hely a kevés burzsujé, akik azért is fizetnek, hogy elszippantsák a színpadról leömlő fingot, szóval, érted, hééét órát kapaszkodtam a korlátba, hogy közelről lássam őket, s közben meg zsolozsmáztam, hogy ne kelljen húgyozzak, mer’ ha elmozdulsz onnan, akkor a helyednek annyi, ez olyan, mint az óvodában a mókusok ki a házból, ha kilépsz az odúból, nincs visszaút, mer’ a sok rokker alig várja, hogy befészkelje magát a helyedre, s hiába veszekedsz velük, mindegyik ronda, pirszing van a taknyos orrukban és a tépett szemöldökükben is, olyan csúnyák, hogy esküdnék, az anyjuk szatyorban hordta őket óvodába,… na és igen, az elválasztó sávban meg előttem egy biztonsági emberke, mer’ vézna is volt, apró is volt, na, olyan volt csak, mint a cseresznyemag, kicsi és köpnivaló, na, most képzeld el, baszki, hogy hét órán keresztül nézed egy félméterről egy embernek a búráját, aki háttal áll a színpadnak, hát az olyan, haver, mint a vallatószoba, és én már egyből tudtam, hogy ha a tömeg tombolni kezd majd a szisztemre, akkor ez a kis sötétség olyan kevés lesz itt, mint lószarban a nyerítés, és nézi őt sokszáz barátságtalan szempár néhány méterről, hát ez rosszabb, mint egy lámpalázas apácának a pornóforgatás, ez nem fogja kibírniii, ember, és a társai hat-hét méter távolságba vannak felállítva, jaj, és akkor kezdődjön, aminek kezdődnie kell, ment a szisztem előtt az ofmájszendmen, a kriétör, a profítszofrédzs, szóval ez nem egy táncdalfesztivál, apuskám, mindegyikre hullámzott a tömeg, mint a hattyúk tava, és szép lassan beindult a gátugrás is, ami abból állt, hogy a rokkerek, ez a korlátolt társaság, kezdte semmibe venni az akadályokat, és mindenki hirtelen a goldenszörkelbe vágyott, hogy érezzék a sztárok szájszagát, ugráltak át a rögtönzött kerítéseken, és igyekeztek elvegyülni a tömegben, mielőtt a biztonságiak elcsípik őket, mer’ akit elcsíptek, az dobták ki, mint a fogarasi csobán a taknyát, ezért gyorsnak és erősnek kellett lenni, itt nem lett volna esélye azoknak a szemüveges, lordózisos, kifózisos, s mittudomén még milyen fosos strébereknek, akiknek térdig ér a trottyuk, és akiket felmentettek tornából, hogy kémia és informatika olimpiászokat nyerjenek, szóval fel volt adva a lecke ennek a kis fekete fószernek, bevadult rokkereket kellett leteperjen és kivezessen, de, áááááá, látszott, hogy ehhez kevés lesz, mint hattyúk tavában az iszap, jaj, mire leesett neki a tantusz, arra el is tűnt a goldenben négy-öt manus, oda is jött, hogy lebassza, a szekrény nagyságú főnöke, akinek a tarkójára fel volt tetoválva, hogy norimorsz, baszki, az azt jelenti, hogy nincs sajnálat, de bennünk sem volt, kezdtünk bekapcsolódni a játékba, s míg ment a só, az elválasztó sávban forgatták a szökés osztrák változatát, ami legalább annyira szórakoztató volt, mint a színpadi jelenetek, mer’ a fickó túl kicsi volt a bazi nagy feladathoz, mer’ ha legalább olyan magas lett volna, mint hülye, akkor ülve nyalta volna a felhőket, apropó felhők, a srác feje fölött nagyon gyülekeztek, aztán el is eredt, mitbeszélek, ömleni kezdett, s a biztonságiakat beöltöztették szép sárga esőkabátokba, amiben nyilván nehezebb volt az üldözősdi, szegény krapek, most már tényleg úgy nézett ki, mint egy gyorssegélyre szoruló menekült, mer’ mindenki előle menekült, s ő a sárga szárnyaival loholt utánuk, mint egy afrikai citromlepke, de jó ééég, nem tudta átugrani a korlátot, baszki, meg volt szorulva a csövön, mint a recsenyédi kutya a szalma tetején, röhögték a rokkerek, és ujjal mutogatták, a szektor már őt nézte és nem a kriétört, pedig agyszaggató riffeket toltak felénk, na, aztán miután az éppen soros szökevény is lerúgta magáról, mint lázas gyermek a takarót, kiborult magából, pontosabban letépte magáról a kibaszott esőköppenyt, a bézbólsapkáját is megfordította, s ázott, ázott, ázott, csepegett az orrán a víz, és kurvára másfele kívánkozott,… nem az álmai melója, nem az ő zenéje, nem az ő napja, nem az ő világa, itt tényleg annyira fölösleges volt, mint sivatagban a vízibicikli, pedig hol volt még a vége,… egy adott pillanatban elsétált a muksó egy kissé jobbra, erre meg egy zöldtarajos pánk, akinek csak az egyik bakancsa lehetett három és fél kiló, őmaga meg mázsán túl, átlódult a kerten, és ugrott is volna át a goldenbe, de, a mi kis tökfilkónkat pótolandó, odaugrott a bal szélről egy biztonsági, és elkapta a pánknak a nofjúcser pólóját, ami nyúlt is egy darabig, mer’ a pánk haladt tovább a kiválasztottak között, de egyszer csak megunta a kéziféket, és fordultában úgy megvágta az őrt, hogy azt hittem a műfogsora felcsúszik hajpántnak, annak a szája, orra rögtön pirosba öltözött, hát így nem csoda, hogy az emberünk immár nem csak a kerítésen túlról, hanem házon belülről is kapta a fejmosást, megint a nagykopasz norimorsz, és szidás, szidás, szidás, hogy mér’ mozdult el,… nem tudom, érted-e szegénynek a lelkiállapotát, mer’ már minden gesztusát és mozdulatát lenyomta a kurva nagy neurózis, nem bírta a hitvány, és miközben nyomta a szisztem a csopszujit, elkapta egy csápoló fickónak a karját, azt hittem, hogy ismeri és pacsizni akar vele, közben meg azért csípte el, hogy meglesse a karóráján, hogy mennyit kell még szenvednie, hááát beszarás, helyezze már valaki biztonságba ezt az embert, mer’ szétesett, mint a túlfőtt túrósgombóc, üvöltöttem, de a labancok nem értik, hogy mi az a túrósgombóc, aztán elkiabálom ugyanezt bécsiszelettel, de nem értik a székely akcentusom, a szisztem meg tolja pimaszul azt, hogy májszvítrivendzs vilbijórsz, ami annyit jelent, hogy elér téged az édes bosszúm, de ez a fickó itt előttünk a szemünk előtt fog belehalni a szakmájába, még senkit nem kapott el, pedig tízessével ugorják át a korlátot a rosszfiúk, de ő csak bámul a jövőbe, mint jósnő az üveggömbe, jaj, te, ez a szegény, mondom a mellettem bulizó labancnak, és mutogatok a biztonságira, hogy ez bevette, mint lósegg a lázmérőt, de az csak visszaröhög, hogy hipnotájz-mezmerájz, mer’ azt is kalapálta a szisztem,… és na, már csak a ráadás van, de unta a fószer a szisztemet, mint japán kőműves a földrengést, mi pedig ugráltunk szanaszét, mint a kecskebékák, és aztán vége, vége, vége,… fények fel, a szisztem le, a fickónak olyan volt az ábrázata, mint szentteréz eksztázisa, és akkor, fogozz meg, kispöcs, repül egy kibaszott nagy műanyag korsó félig sörrel, s kupán találja ezt a lúzert,… pont ezt, aki többet szenvedett a hét óra alatt, mint krisztus urunk, na, súrolta a púpos fejét sebesen, s akkor kezdte ismételgetni, hogy fákdöszisztem, fákdöszisztem, fákdöszisztem, egyre hangosabban, míg végül üvöltötte, s akkor a szisztemofadán megírta ezt a gyöngyszemet,… hát nem próféták, ezek, baszki?

Reklámok

2017/10/30 Posted by | korai megomlás | | Hozzászólás

Az eszes fiú esete az okostelefonnal

Lying-With-Phone

Egyszer volt, hol nem volt, még az üveghegyen is túl, ott ahol az erőt még a karban és szívben mérték és nem a térben,  volt egyszer egy hatalmas király. Ennek a királynak volt egy gyönyörű lánya, aki annyira szép volt, hogy az Adobe Photoshop szégyenszemre ki kellett vonuljon az egyébként ígéretesnek tűnő virtuális piacról, mert semmit nem tudott eladni a királyi családnak. Pedig hány ronda lányból királynőt lehet faragni vele, nem? Ez a kisasszony egyszerűen annyira bájos volt, hogy kár lett volna bármilyen róla készült képet valósághűvé tenni, mert ő maga volt a megtestesült szépség, és mivel én még nem is láttam ilyet, nem is tudhatom úgy lefesteni, amilyen a valóságban volt. Hallottam viszont más férfiaktól, hogy olyan szép volt, mint Gera Zoli gólja az EB-n a portugálok ellen, márpedig attól minden igazi úriembert kiráz a hideg. Kapásból a legszebb, pedig ezekből is egy Boglárka nevű kislány tényleg olyan szép, hogy hapsik milliói úsznak a boldogságban, amíg ő a medencében teszi ugyanazt.

Élt is boldogan a királyi család, mert nem volt szükségük hamisítványokra, mígnem egy napon a királynak eszébe jutott, hogy ő hatalmas, és elhatározta, hogy az üveghegyre szereltet egy jelerősítő antennát, hogy az ő országában is legyen térerő, és így, több fül egyet lát alapon, mindenki értesülni fog arról, hogy neki van egy cseperedő lánya, aki nemsokára eladósorba kerül. Arra gondolt, hogy ha több kérő sorakozik fel a palotában, akkor csak sikerül olyat választani, amelyik a feleségének is tetszik. Mert ugye az anyósok, abban a boldog országban is kimutatták a foguk fehérjét, és nem csak a családi fotókon.

Így adódott, hogy a király országát is elárasztották az okostelefonok, a buta kütyük és az alattomos szerződések, így azok is, akik korábban szenvedélymentesek és kártyafüggetlenek voltak, kártyákat kezdtek vásárolni, és ahelyett, hogy házasságokat és barátságokat kötöttek volna, szerződéseket kötöttek. Hirtelen mindenki elfoglalt lett… saját magával. Szegény királylány egész nap lesütött szemmel járt le és fel a palotában, rá sem nézett senkire, amire azonban a király összerezzent, mert nem értette, hogy mi történt a szeme fényével. Beszélhetett hozzá akárki, fel nem pillantott rá. Mivel korábban ilyet nem tett, ezért kihirdette, hogy aki a lányát egyenesbe hozza (na, jó na, nem úgy értette, mint mi a kocsmában), ahhoz adja feleségül, és még a fele királyságát is melléje. Sokan próbálkoztak, volt, aki csúszott-mászott, volt, aki ígért, volt, aki fogadkozott, volt, aki könyörgött, volt, aki üvöltött, de csak egy fiú volt, aki tudta igazából, hogy hová kell nyúlni. Mikor szemtől szembe került volna a lánnyal, lenyúlt a kezeiért, egy férfias mozdulattal kicsavarta a finom kézből a telefont, és a szelektíven gyűjtött műanyag hulladék közé tette. A lány dühösen felnézett, majd lágyan mosolyogni kezdett, aztán végül tényleg nagy lakodalmat csaptak.

2017/09/29 Posted by | tágas iszonyaink | | Hozzászólás

%d blogger ezt kedveli: