fejbekása

psziluett-illúziók

Ahogy én szeretek, nem szeret úgy senki

half_robot

Este tízre járt az idő, és Dugovács úr hanyatt vetette magát a lábtartós, dönthető foteljébe, egyik kezében török sós rudat szorongatott, a másikban a söre kellett volna habozzon, de elfelejtette kivenni a hűtőszekrényből, így nem sokat habozott, rászólt a feleségére, hogy „a söröm”. „Persze, drágám” jött is azonnal a válasz, még mielőtt a férfi két ajka közötti zöngés „m” végleg elhalt volna, és az asszonyka kifordult a konyhára, majd tálcán hozta a gyöngyöző italt. „Kitámasszam a fejed egy párnával?” érdeklődött búgó hangon a nő. „Előbb a zoknim húzd le!” utasította a férfi, mire a nő szépen lefejtette a zoknikat, és egy-egy puszit nyomott a bütykös lábfejekre. „Folytassam a vetkőztetést, uracskám?” kacérkodott. Dugovács egy darabig hallgatott, bekapcsolta a televíziót, majd nyöszörögve válaszolt „ááá, nem is tudom… elvégezted a melót?”. „A konyhai teendők kilencvennégy százalékon teljesítve, a fennmaradó hat százalék kilenc és fél perc alatt teljesíthető, a fürdő is majdnem százszázalékos, egy mosásprogram csendes üzemmódban folyamatban van, harmincnégy percen belül teregetés, ami tizenegy és fél perc többletidőt jelent. Az előszoba, a nappali és hálószoba százszázalékon, a kamrában a polcok előkészítve, viszont a befőttek nem kerülhetnek polcra a száraz dunsztolás befejeztéig, ami egész pontosan holnap délelőtt tizenegy óra és harminchat perccel jár le. A feltöltés számításaim szerint tizenöt percet venne…” „Jaj, na… ne untass a részletekkel!” szakította félbe feleségét Dugovács, „sörrel hogy állunk?”, nyögdécselte. „Leffe Blonde, 0,33 literes, 6,6%-os nyolc darab van összesen hét Celsius fokra hűtve, ezenkívül három darab Bohemian Pilsner, 0,5 literes, 5,4%-os tizenkét fokon. Borok…” „Nem-nem, azt nem kérdeztem”, sietett elhallgattatni az asszonyt, „inkább hozz még egy Leffe-t”, mondta, miközben az erotikus csatornák között válogatott. A nő perdült egyet és letette az ura elé a sört, de nem egyenesedett fel, hanem meghajolva mélyen a szemébe nézett és kivillantotta cseresznyepiros szájprémei mögül a fehér fogait. „Vetkőzzek?” kérdezte huncutul, és a férfi mellére helyezte tenyerét. „Igen”, mondta Dugovács, „de nem itt, átmegyünk a hálószobába.” Nem egészen tíz perc múlva a fejére húzta a takarót, és onnan suttogott. „Kicsi kifli – nagy kifli pózt szeretnék az alváshoz, és most én vagyok a kicsi. Ha horkolok, nem kérek ébresztést, ha szellentek, akkor sem kell emelgetni a takarót. Világos?” „Mint a kedvenc söröd, uracskám” mosolygott a neje, és kisietett teregetni.
Reggel Dugovács a telefon csöngetésére ébredt, kedvtelenül szólt bele, hogy „haló”. „Jó reggelt, Dugovács úr, a Sybarita ügynökségről hívom, reméljük jól érezte magát Roboborda intelligens robotunk társaságában. Figyelmeztetni szeretnénk, hogy a hét napra kötött próbaidős szerződése ma déli tizenkettőkor véget ér. Amennyiben hosszabbítani szeretne, kérjük, jelezze nekünk!” „Igen, jó lesz a nő, dolgos, dögös, humoros. Talán egy picit sokat beszél. Korlátozni szeretném a válaszait 15 másodperce. Megoldhatooó?” ásított bele Dugovács. „Persze, uram, az ügynökünk a délelőtti órákban keresni fogja Önt. Szép napot, és felhőtlen házasságot, uram.”

Reklámok

2019/07/31 Posted by | tágas iszonyaink | | Hozzászólás

Napszúrás

sun

– Irgalmas és kegyelmes az Isten, jóságát minden nap tapasztaljuk – suttogta egyszerre az utcasarkon a két bibliahirdető a járókelők fele, akik sietve apróztak tovább a szemerkélő, hideg esőben. Néha akadt ugyan, aki lassított, és tétova mosollyal, kíváncsian fordult feléjük, de aztán az eső egyre jobban eleredt, már hallhatóan kopogott aszfalton, háztetőn, színes ernyőkön és fedetlen fejeken, így az emberek behúzott nyakkal igyekeztek menedékbe húzódni.
Isten utcai szolgái nem tágítottak, csak álltak makacsul az esőben, és duruzsolták tovább a puha és langyos igét, mígnem megtörtént a csoda. Három-négy lépésnyi átmérőjű, szabályos körön kisütött a nap, pontosan ott, ahol a két ember álldogált. Először még ők is hitetlenkedve néztek egymásra, majd harsányan kiszóltak az ázó emberekre:
– Itt a csoda, jóemberek! Kisüt a nap azoknak, akik hisznek Őbenne. Melegedünk az Ő nagy szíve alatt – kiáltották nevetve, széttárt karokkal.
Az emberek most már tényleg megálltak és álmélkodtak, egy idős hölgy kiskutyája pedig, amíg a póráz engedte, bekérezett a körbe, megrázta a vizes bundáját, majd szépen végignyúlt a bibliások lába előtt. Szemmel láthatóan élvezte Isten melegét. Sokan tapsoltak, de voltak olyanok is, akik halkan énekelni kezdtek az Úr dicsőségére, vagy összekulcsolt kézzel imádságot mormoltak.
A csoda egész nap kitartott. A zuhogó eső függönye körülölelte a nap talpalatnyi szigetét, ahol két férfi sütette magát, ujjongott, kiabált, aztán lankadt, izzadt, könyörgött és rimánkodott. Bárhová léptek, a nap sugarai, mint színpadon a főszereplőre irányított fénycsóva, követte őket.
Szinte egyszerre lettek rosszul. A sürgősségi osztályon még arra hivatkoztak, hogy erős fejfájásukat napszúrás okozhatta, de az orvos szemberöhögte őket, és a redőnyt két ujjával szétfeszítve kinézett a lucskos novemberbe.
– Talán a felhők fölött jártak, uraim – vihogott, és annak rendje-módja szerint a küldőpapíron az elmegyógyászatot jelölte meg célszobaként.
A félreértést félrekezelés követte, aztán kóma, és ingyen út kettesben a felhők fölé, oda, ahol mindig süt a nap, és ahová még a földi bűnök sem vetnek hűsítő árnyékot.

2019/06/30 Posted by | agyszaggató | | Hozzászólás

%d blogger ezt kedveli: