fejbekása

psziluett-illúziók

Ez a rokk, bazeg

relax

….áááá, nem-nem, bazeg, nem az a rokk, hogy el tudod fütyülni a vindofcséndzset, haver, s hogy lepacsizol patakyval a sörfesztiválon, mert ő a művektől jött, te pedig szintén a syrius inverteres hegesztőgép mellől, vagy azt hiszed magadról, hogy te voltál a problemcsáld, mert az iskolában mástól kérted a tízórait…tudom-tudom, hogy te is lenyeled a langyos sörben úszkáló legyet, és kihalászod a piszoárból a fanszőrzetek közül a rágógumit, ha kell, …igen, jó móka, de nem probléma haver, márpedig a rokk, ha kemény mint a hatnapos szar, akkor koppansz baszki, de felállsz, s méssz tovább. A rokk nem az, hogy nyakig szarban vagy és bőgsz, hogy bár lenne két életed…nem, baszki, a rokk az killemoll, az tudod, mit jelent, baszki? az a megoldás a problémára…de figyusz, én elmondom neked, hogy mi a rokk, csak hogy ne halj meg hülyén, te kis pöcs, mert egyelőre csak olyan vagy, mint szegény nagyanyám tévéje, sötét és nagyképű…nem nyafogunk, ha fáj, ha éget, ha mar, érted?…na, szóval ott kellett találkoznom a csapattal vásárhelyen a kultúrpalotánál, el kellett vinnem őket a somlyói búcsúra, baszki, egy nagy rakás tápszeres nyugdíjast, mindegyiket otthon a halál kereste, de megszöktek előle szűzmáriához, na, mindegy, nem tudom, hogy hányukon segített a kiugrási kísérlet, mert nem vezetek statisztikát, de azóta szerintem összejött a találkozó sokaknak…mármint máriával…aludtam vagy félórát azelőtti éjszaka, olyan gyűrött volt az arcom, mint lemmynek a hangja, és lassú voltam, mint egy szabadnapos lajhár, emlékszem, fekete szléjerpóló volt rajtam gadhétszaszoll felirattal, amiből a nyuggerek semmit nem értettek, de az üzenet a vértől csöpögő bibliával nagyon átjöhetett, mert mielőtt a buszra felültünk már óceánérzésre panaszkodtak, mindenkinek kavargott a gyomra…mikor mondom nekik, hogy én vagyok az idegenvezető, többen összenéztek, mert azt hitték, hogy csak egyszerűen nyitva maradt a vásárhelyi állatkert valamelyik ketrece, bazeg, de ez engem nem zavart, nyugalmat sugároztam mint a paxtévé, zárójelben megjegyzem, isten nyugtassa,…mármint az adót…poénból még mondtam is nekik, hogy éppen megnyertem egy kutyakiállítást a kopaszkutya kategóriában…he-he-he…nem nagyon heherésztek ezen, és mikor láttam, hogy be vannak szarva, visszazavartam őket még egy kicsit a kultúrpalotába, júliaszépleány üvegfestményeket bámulni,…ott a hátsó utcában pedig, a kuzavodán, letöltöttem egy komló alapú üdítőt, aztán, immá’ basszék felkiáltással rádobtam egy vodkát, aztán még egy sört, és még valamit….reggel kilenc volt, baszki, s kezdtem úgy kinézni mint szúelen…na, ez még nem annyira rokk, bazeg, de félóra múlva már tépettük a busszal szováta fele, s amikor ereszkedünk be a balavásári hegyen éreztem  már, hogy pisilni kell, … az már metál bazeg, hogy tudod, hogy nem tudsz megállni sehol, s úgy kell húgyoznod, hogy nyelni is félsz baszki, hogy nehogy túlcsordulj…szóval gyalakután még mondom az ájtatos véneknek, hogy itt született dósazoli, de a faszt se érdekelte, mert nem ismerték, és nekem sem volt kedvem elmagyarázni, mert bonyolult a fickó, de akkor már könnybe volt lábadva a szemem, és tudtam, hogy beázok, mint az erdélyi szász templomok, ha nem történik valami csoda, de a csodák nem akkor jönnek, baszki, amikor várod, hanem teljesen váratlanul…szóval hármasfalunál van az a kibaszott szöktető, s amikor a busz leszállt a háromméteres hopp után, akkor én, mint egy ezoterikus seggfej, aki folyton azt zsolozsmázza, hogy elengedés, elengedés, elengedés, hallgattam a záróizmomra, és elengedtem mindent …na…ez már rokk, bazeg,…tudtam én, hogy a problémákat kell elengedni, nem a pisát, de az első nem kötelező, a másik viszont az, …na, ekkor már tudtam, hogy ez metál, itt ülök a sofőr mellett, egyik kezemben mikrofon, másik kezemmel pedig a venom kapucnisom alatt markolom a farkam, és szorítom, hogy ne folyjék már be a sofőr alá is, a szentségit, s közben ötven halandó figyeli, hogy miket mesélek a kisküküllő-menti hímzésekről és második erzsébet királyné ükanyjáról…na, szóval a világosbarna bermudagatyóm összes oldalzsebe megtelt húggyal, és éreztem is a melegét, mint a szerelmesek…de el nem lehet menekülni, pedig hidd el nekem, hogy ez már probléma  a javából…de közben nem rinyáltam, bazeg, hanem löktem a rizsát a kibédi hagymáról, s amint ültem a sós és meleg löttyben, eldöntöttem, hogy ellátogatunk a medvetóra is baszki, mert ma ez a karmám, bazeg…a sós iróniája, ami már kezdte marni a combomat, és kezdte megváltoztatni a fülledt levegő összetételét olyannyira, hogy a sofőrt biztatni kezdtem, hogy gyújtson rá bátran egy dohányra, de pechemre nem cigizett, a zsebemben kissé elázott mentolos cukorkát, azt mondom, így utólag, hogy szerencséjére visszautasította, mert vannak ilyen mázlisták, akiknek semmi nem jön be…na, mindegy, közben felkapaszkodtunk a tóhoz, és én elsőnek leugrottam a buszról, de nem rohanhattam el, bazeg, pedig a felkötött fekete venom kapucnisom nem a seggem verte, hanem elől volt, mint egy konyhakötény, bámulták is a nyuggerek, de blöfföltem nekik, hogy ez helyi szokás, s aztán löktem a sódert a heliotermikus medvetóról, ami azon a tűző napon nem az egyetlen heliotermikus hely volt a környéken, de ezt még egyelőre csak én tudtam…s akkor elhajtottam az öregeket a tó körüli sétára, de közben udvariasan megjegyeztem, hogy akinek vécéznie kell, az megteheti a gombában, tudod az a fasza kis kocsma ott a nyári kerttel, ami számomra legalább annyira fontos volt, mint ádáméknak a paradicsom…úgy hogy egy bő órába beletelt, ami kettesben lehettem a széthúgyozott nadrágommal…baszki…erre kellett nekem perceken belül megoldást találni, s legszívesebben sikoltottam volna, mint hálford a szkrímingfordővendzsenszben, de nem volt pótgatya, meg ilyesmi, és már azon gondolkodtam, hogy a budiban megpofozok valakit egy letolt nadrágért, de ekkor már a metál istenek készítették számomra a csodát…tudod, baszki, ilyen vékony falakkal voltak elválasztva a budik mint  a hüvelykujjam, áthallatszott, amint a vénasszonyok csorgatnak, először erősebben, majd egyre vékonyabban csepegtetnek, s közben csacsognak akkor is minden marhaságról, szóval ott tűnődök, amikor hallom, hogy az egyik megengedi odaát a csapot és felsikolt, mert akkor nyomással spriccelt a víz, hogy elázott…na, ezt hívom én aha-élménynek a hétszentségit, s néhány másodperc múlva már én üvöltök, és szedem le az eget, hogy teljesen szétázott a gatyám, s az összes vízszerelőt elküldtem a kurvaanyjába, pedig valójában innentől a probléma olyan egyszerű lett, mint az integrált áramkör mellett a százas szeg…kilestem, amint kilépnek a banyák és ecsetelni kezdi a szerencsétlenebb a benedvesedése történetét, és én is angolosan kiléptem a váterklózetból, ahogy illik, és a kint ácsorgó csoport előtt bemutatom a vizes bermudám, s mesélni kezdtem, hogy miként spriccelt szembe velem a víz,…he-he-he a vénasszonyokkal túlharsogtuk egymást, úgy szidtuk a helyet, a tulajt, a szerelőt…na…szóval, pajtikám, az a pillanat, amikor húgyos nadrágba állsz széttárt karokkal vagy ötven ember előtt, és mindenki téged vigasztal,…és megdicsőülsz, bazeg, mert ki nem találnák, hogy magadra vizeltél, na…ez a rokk, bazeg, ezért örök és elpusztíthatatlan. Vágod, haver?

2016/08/31 Posted by | agyszaggató | | Hozzászólás

Hukk-hukk-hukk…hukk

csuklas

Amikor a rekeszizom egymás után többször önkéntelenül és görcsösen összehúzódik, hukk, akkor ez gyors belégzést okoz, hukk, aztán a gégefő hirtelen lezárul, hukk, és ilyenkor egy furcsa hang hagyja el a szánkat: hukk. A légzés egy pillanatra elakad, hukk, majd kezdődik minden elölről. Hukk. A jelenség kiváltó okát pontosan nem ismer­jük, hukk, de annyit tudunk, hogy előidézheti az is, hukk, ha nagyon megtöltjük a gyomrunkat, stílusosan, töltelékes káposztával, hukk, vagy ha jó nagy adag finom bort iszunk rája, akkor is, hukk. Főleg azokkal van baj, hukk, akik megisszák a ködöt is, hukk, mert nagy mennyiségű levegőt nyelnek melléje, hukk, ami még jobban feszíti a mellkasukat, hukk, és ez a nagy nyomás tovább ingerel valami bolygóideget, vagy mit, hukk, ami állítólag felelős ezért az egész hukkolásért. Igazából érthetetlen is, hukk, hogy miért nevezték csuklásnak, amikor tisztán hallszik, hogy nem csuk-lik, hanem…hukk-lik az illető. Nos, lehet, hogy ez az egész viccesnek tűnik, hukk, de egyáltalán nem az, sőt kifejezetten kellem…hukk..etlen.

A helyzet komolyságát jelzi, hogy született is a nép ajkán elég sok, hukk, … ötlet, hogy mitől van, és mi az, hukk, ami megszünteti ezt a kínos nyavalyát. Amikor megkérdik, hukk, hogy csuklottál-e a tegnap, akkor nyilván arra gondolnak, hukk, hogy azért gyakorolja az ember a csuklást, mert emlegetik, hukk. Másfelől pedig, ha már csuklik az ember, hukk, akkor tudnak legalább tucatnyi praktikát, hukk, amivel meg lehet szüntetni. Én az ijesztegetésre esküszöm, hukk, mert eszembe jut erről egy vérfagyasztó történet, ami rögtön elviselhetőbbé teszi az állapotom.

Történt egyszer nagyon régen, amikor még az emberek egymásra is figyeltek, és nem csuklottak össze az önmegvalósítás terhe alatt, hogy volt egyszer egy gazdag király, s annak egy férjhez adandó lánya, aki olyan gyönyörű volt, hogy kenterben verte Szulejmán összes feleségét, de még a bögyös bemondónőket is, akik a tévében bemondják, hogy kezdődik…megint. Na, mindegy. Szóval, oltári volt ez a lány, és az esze is azon járt, hogy ki is vezethetné őt az oltár elé, csakhogy az ország összes délceg fiúja rá gondolt, és ezért olyan sűrűn csuklott, hogy képtelenség volt mellette lenni is, hát még az ő bőrében. Pedig szegénykének tényleg hiányzott a férfi, mert két csuklás közé mindig besűrített egy rövid ábrándozást arról, hogy egy bivalyerős és jóképű dalia elcsukló hangon megkéri. Csak ez a fránya csuklás ne lett volna, de hát lehetetlennek tűnt kikászálódni belőle, mert ahol két férfi összefutott, ott mindenhol hamar megbeszélték, hogy mi lenne, ha lenne foci és autók (mert akkor még nem léteztek), s aztán hosszan és részletesen ecsetelték, hogy miképpen enyelegnének a királylánnyal, ha az bólintana. Igenám, csakhogy az őrjítő csuklás közepette a királylány fülébe jutott a disznó csámcsogás híre, és hej, úgy felzaklatta magát, hogy az apjához rohant, és azt kérte, hogy mindenkit húzasson karóba, akiről kiderül, hogy őrája gondolni is mer. A király egy szigorú ember volt, de ahelyett, hogy elmagyarázta volna a leányának, hogy a férfiak már csak ilyenek, ijedtét vette a dolognak, és elkezdte karóba húzatni a virgonc legényeket. Csak nem szűnt a csuklás, de hogy is szűnt volna, hiszen most meg mindenkinek azon járt az esze, hogy hová is bújhatna a lány szeme elől.

Volt azonban egy bátor juhászlegény, akinek a birkák mellett volt bőven ideje elmélázni a királylány dolgán, s kapta magát, a király elé kérezett, hogy ő bizony azonnali megoldást kínál. Felülkerekedett a leányban a kíváncsiság, bár forrt benne a düh:

 – Halljam, úgy is meghalsz, hukk, mert te miattad is csuklom, te, hukk, átkozott! Hogy lesz vége, hukk?

 – Ha így folytatod, soha férjhez nem méssz! – dörögte a legény.

Úgy megijedt a királylány, hogy azon nyomban elállt a csuklása. A következő pillanatban ellágyult, zavarában a juhász nyakába borult, de az szépen lefejtette magáról a puha karokat, és fütyörészve kisétált a palotából. A királylány nem értette az egészet, de pisszenni sem mert, úgy örült, hogy nem csuklik többé. Később, valahányszor csuklani kezdett volna, mindig rájött a frász, hogy talán soha férjhez nem megy, s ez bizony úgy is lett. Élt az apja mellett jó sokáig csendben és boldogtalanul, amíg meg nem halt. Valamit, hukk,…valamiért, hukk.

2016/07/30 Posted by | tágas iszonyaink | | Hozzászólás

%d blogger ezt kedveli: