fejbekása

psziluett-illúziók

Hallatlan

mit mondasz

Hallatlan dolgok zajlanak az én szeretett kisvárosomban. Fülmosással reklámozza magát egy vállalkozó. Ráadásul ingyen kínálja e mocskos munkát, így nem csoda, hogy sokan még a fülük botját is rámozdították az ajánlatra. Korábban hídak építésével és karbantartásával foglalkozott, majd keltetőgépeket importált a skandináv államok valamelyikéből, aztán meg körömvirágot termesztett egy gépgyár gazos udvarán, de ez most teljesen lényegtelen.

Az a fontos, hogy én sem eresztettem el a hírt a fülem mellett. Bár alig látszott ki a fülem  a sok munkából, odasiettem, imádom az ingyen nyújtott szolgáltatásokat, nem rejtem ezt a fülem mögé. Amikor beléptem, illedelmesen köszöntem, és udvariasan megkérdeztem, hogy itt mossák-e ki díjmentesen az ember hallószervét. Igen, persze – mondta fülig érő szájjal egy izzadt férfi, aki valami kis hallókészüléket reparált hangosan szuszogva, és beinvitált egy fülkeszerű kis helyiségbe. El kell mondanom Önnek – folytatta hízelgően – hogy csak abban az esetben ingyenes a fülmosás, ha aláír egy nyilatkozatot, miszerint most mééég – hangsúlyozta vigyorogva – nem tökéletes a hallása. Hogyne, uram, ez teljesen normális – szabadkoztam –végülis az emberek azért mosatják a fülüket, mert a felhalmozódott fülzsír miatt eldugul a hallójárat és tompul a hallásuk. Nemde? – magyaráztam neki tudományos igénnyel, amire ő vadul helyeselt. Helyes, helyes, pontos észrevétel – ismételgette, majd az orrom elé tolt egy papírost, és füle mellől egy hegyzett ceruzát. A szöveg teljesen rendben volt tartalmilag, röviden arról szólt, hogy elismerem, hogy a hallásom nem tökéletes. A kötelező helyesírási hibák is rendben voltak, amolyan bizalomerősítőként, hogy nem egy hibátlanul felépített marketingterv mellékszereplője vagyok, hanem inkább egy önzetlen gesztus egyszerű, de még tökéletlen alanya. A firka után egy kopott hokedlire ültetett az úr, majd egy kis türelemre intett. Átment egy szomszédos helyiségbe, és félfüllel hallani véltem, hogy azt mondja valakinek, hogy vár odaát egy süket. Így, szó szerint. Sajnos időm sem volt megdöbbeni a nyilvánvaló faragatlanságon, mert a következő pillanatban belibbent azt ajtón, hófehér rövidköpenyben és jázmin illatfelhőben, egy huncutan mosolygó lány, és kedvesen, de ellentmondást nem tűrő hangon bombázni kezdett kurta parancsokkal.

A fülmosási procedúra igen egyszerű és fájdalmatlan művelet. Akár azt is mondhatnám, hogy kellemes, ha nem lett volna enyhén hideg a fülkagylómba befecskendezett víz, de hát egy ingyenes szolgáltatásnál az ilyen apróságok csak erősítik az emberben azt az érzést, hogy de jó, hogy ingyen van.

Két perc múlva már megint a verejtékező pasival találtam magam szemben, aki most már kevesebb alázattal, de annál nagyobb várakozással kérdezte meg tőlem, hogy jobban hallok-e. Mondom neki viccesen, hogy persze, szerintem most már egy ütvefúró mellett is meghallom a szemöldökfába percegő szút, mire ő szenvtelen pofával az arcomba vágja, hogy ez akkor nyolc és fél eurónyi összeg lesz, ami átszámolva… Á…á…álljunk meg – tiltakozom, de hát azt mondta, hogy ingyenes – hüledezek. Dehogyis, ne süketeljen nekem! – mondja a számológép fölé hajolva morcosan, ő egész másról beszélt, különben is, aláírtam egy nyilatkozatot, miszerint nem hallok jól. Ezt az összeget most ki kell fizetnem, hiába vakargatom a fülem, világosított föl, mert bizonyítottan félrehallottam az ajánlatát, és az aláírt papírra bök. Ám a további kellemetlenségek elkerülése végett – folytatja engedékenyebben – teszek Önnek egy igazán egyedi ajánlatot. Miféle ajánlatot, még ezek után? – rágom a fülét dühösen. Elviheti ezt a hallókészüléket alig több mint féláron – nyájaskodik újra meghajolva – így biztosan nem keveri magát hasonlóan kellemetlen helyzetbe, uram.

2015/02/28 Posted by | tágas iszonyaink | | Megjegyzés hozzáfűzése

Emberöltők

A girl, covered in soot from burning debris, smiles at a dump site in Malabon, Metro Manila

Mottó: Egyszer volt egy kemence, belebújt a kis Bence.
Kormos volt a kemence, fekete lett kis Bence.
Ránézett a mamája, nem ismert a fiára.
Becsukta a kemencét, jól megverte kis Bencét.

(1865)
Fehér népeknek okitására igentsak tanulságos episód van leírva itt. Küs Lázár atyánk fia, kinek búskomorsága nem a sok vizivástól eredt, ebédjét és italát fogyasztván kementzéjük patkáján szónyadoza, midőn Bentze névű fija a kementze nyitott száján bébújék. A gyermek a setét kormot az orczájára kenvén oly módon megijeszté az édes anyját, hogy az azon helyben elpáholá a fiját. A rőköléstől az atyja álmában bezgetvén felébrede, mindenféle conventiókat félre téve kettejüket egyenkint rendesen megveré. A rektzumozás a czélját el nem érte, mert csend helyett, a rebellióhoz csatlakozék az udvar összes jószágja és még a kutya vonyítása. Az utza népét az ingyen circus nyomban ki is csalogatá, és a nem túl elmés asszony „educatióját” hangos kaczagással szemlélék.

(1915)
Most, amikor a drága hon legszebb fiai Szerbiában harczolnak a haza becsületén esett folt miatt, most, amikor ezerek várják türelmetlenül, hogy a frontra induljanak, és véget vessenek a királyunk családján esett gyalázatnak, most, amikor Flandriától a Balkánig tűzgolyóktól nyög a föld, a mi sebzett szívünkön kis virágok nyílanak. A remény virágai ezek, mert volt, van és lészen hőse e hazának. Kis Bencze, akinek édes jó apja ezekben a napokban az Isonzó folyó fele marsíroz bajtársaival, elhitette velünk, hogy lesz még nékünk hadvezérünk akkor is, ha húsz esztendeig harczolni kényszerülünk igazunkért. Nem kell nekünk az Entente cordiale háborús tudománya, megvan nekünk a sajátunk. A kedves kis történetünkben a négy éves kisfiú belébújt a sütőkemencébe, és olyan feketére maszkírozta magát, hogy az édes jó anyja sem ismerte meg. Ha nincs a ruhája, és azon a foltok, akkor az édes szülője még most is keresné. A kormot aztán elpüfölték rajta, de Bencze ezen inkább nevetett. Katonadolog, azt mondogatta. Jó tanulság, hogy álczázással még az ismerőseink is megtéveszthetőek, hát akkor még az ellenség. Hadd reszkessenek az olaszok, francziák, hamarosan megtudják, hogy milyen a magyar kamuflázs. Éljen a király, éljen a Haza!

(1965)
Ez év őszén az Echo együttes megnyerte a budapesti táncvetélkedőt. Az első díjazott jutalomként a Magyar Rádióban hangfelvételt készíthetett. A hangfelvételre készülő együttesnek nem volt magyar szövegű saját dala, és csak a stúdióban tudta meg, hogy a Rádióban angol nyelvű számot nem hajlandóak felvenni. Ekkor kitalálták, hogy a Kis Bence című gyermekverset zenésítik meg. Egy Rolling Stones dal zenei alapjára nyomták fel a szöveget, így született meg az első olyan sláger, melynek ritmusára hátulgombolós nadrágot poroltak a beat szülők. Az Echo együttes pedagógiai szemléletét a liberális kapitalizmus is felkarolta, turnéra hívták őket a sötétnek és kormosnak tartott Nyugat-Európába, ám a Bence példáján okulva a tagok maradtak a mostohánál, és nem tértek vissza az anyaországba. Ezzel elkövették a hazatérés megtagadásának bűntettét. Komolyan.

(2015)
Rasszista indíttatásból verte meg gyerekét egy figyelmetlen anya. A felügyelet nélkül hagyott Bence nevű kisfia egy sárból tapasztott, gigaméretű mikrohullámú sütőhöz hasonló antik (20. századi) kemencébe mászott be, ahol teljesen befeketítette magát. Az anya ránézett és nem ismerte fel, ám ennek ellenére jól elpáholta a védtelen kisfiút. A nyomozóhatóság szerint azért járt el így, mert fekete bőrűnek vélte áldozatát. A brutális eljárás miatt a nőt őrizetbe vették, a gyámhatóság a kisfiúnak egy pótmamát utalt ki, egy afroamerikai férfi személyében. Az újdonsült anyuka az eset után rendkívül boldogan nyilatkozott.

2015/01/31 Posted by | holmi ludens | | Megjegyzés hozzáfűzése

Követem

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.

Csatlakozz a 111 követőhöz

%d blogger ezt szereti: