fejbekása

psziluett-illúziók

Közömbös mese

Egyszer volt, hol nem volt, de talán igaz sem volt, volt egyszer egy derék király, annak egy hatalmas országa és egyetlen gyönyörűséges lánya. Olyan szép volt ez a királyleány, hogy a napra lehetett nézni, de reá nem. Hát ha nem lehetett reá nézni, akkor nehéz megmondani, hogy mitől volt szép, de valakik azért mégiscsak megnézték, mert egyébként nem tudnánk, hogy tényleg szép volt-e vagy sem. Valószínűleg kormozott üvegen keresztül látták, de amit láttak, azt elmondták: tökéletes derék-csípő arány, igazi homokóra alkat, kerek popsi, szép, hosszú lábak, finom kezek és bájos, szimmetrikus arc, valamint mandulaalakú, csillogó szemek. Csupán az orrával volt egy kis gond, azt egy kicsit fennebb hordta a kelleténél, ami arra volt jó, hogy a férfiak bolonduljanak érte. Legyeskedtek volna is körülötte, de a leány nem volt hajlandó beadni a nádszál derekát. Ilyenkor inkább dalra fakadt, dúdolgatta a kedvenc énekét, ami úgy kezdődik, hogy „Ha te tudnád, amit én, Himalája vagyok én…” Félreértés ne essék, nem énekelhette azt, hogy „ki babája vagyok én”, mert tényleg nem volt szeretője. Hideg és elérhetetlen volt, mint a hó hazája. Az apja azonban nem nézte jó szemmel, hogy a lánya hajadon marad, ő unokára vágyott, akit babusgathatna a királyi lakosztályban, tudniillik a folyton kiújuló köszvénye miatt elege lett a hadjáratokból is. Ezért telebeszélte a lánya fejét, mígnem a szépség beleegyezett abba, hogy felvonultatják neki a nagyvilág válogatott fess fickóit, hogy párt válasszon magának.

princess windowTömött sorokban érkeztek a kérők, mint valami migránsáradat, csakhogy itt egyetlenegy maradhatott, a többi mehetett a szeme világába. Ott trónolt az öreg király is a lánya mellett, le nem vette a szemét róla, közben a lány meg percenként legyintett a fiúkra. Pedig azok igazán kitettek magukért. Volt olyan, aki a bűvöskockát bekötött szemmel kirakta kevesebb mint húsz másodperc alatt, a másik néhány pillanatra megállította a globális felmelegedést, de akadt olyan is, aki egy kardsuhintással elvágta maga alatt a combnyi vastagságú ágat. A királylány rájuk sem hederített. Éppen az egyik híresség hencegett, hogy képes a gázórát az elméje erejével visszaforgatni, amikor a lány arra lett figyelmes, hogy a sok epekedő kandúr között van egy fiú, aki rá sem bagózik, bámult kifele az ablakon, mint munkaidőben a mozdonyvezető. Megbökte a lány az apját, és rámutatott a fiúra, mire az felpattant a trónusáról, odarohant és füstölögni kezdett a fiúnak:

– Mit képzelsz, te semmirekellő, hátat fordítasz a királylánynak miközben a kezére pályázol?

– Megbocsásson, királyuram, engem nem érdekel a leány – mondta a fiú mindenki füle hallatára – én csak elkísértem a barátomat – mutatott az egyik ifjúra, aki éppen a felső hídat próbálta megcsinálni úgy, hogy közben xilofonon pötyögtette a fürelizt, vagy mit.

Hej, de begerjedt ettől a király, de még a lánya is belepirult a szégyenbe.

– Tömlöcbe vele – üvöltözte – majd csavarunk egyet a nyakadon, hogy megtanuld, merre kell nézned, amíg a király közelében állsz.

Szegény flótást azonnal elhurcolták, és börtönbe zárták a katonák. Igenám, de a királylánynak is elment a kedve mindentől, elhessegette az összes kérőt, őmaga is csak állt az ablak előtt, és bámulta a messzeséget. Egész este bosszankodott, hajnal fele pityergett, másnap pedig végig zokogott. Hiába faggatta az apja, hogy mi baja van, egy szót sem szólt, csak sírt mint a záporeső.

Harmadnapon korán reggel viszont a király elé kérezett a főporkoláb, és falfehéren bejelentette, hogy a legénynek nyoma veszett, miután a királylány meglátogatta az éjszaka a tömlöcben. A király nyelt egy nagyot, és akkor azt is elmondta neki, hogy a lányát sem találják, holott felkutatták az egész palotát.

– Visszahozzam a lányát, felség? – kérdezte szemlesütve az őr. A király vakargatta egy darabig az állát, majd sóhajtott egy nagyot, s azt mondta:

– Nem, semmiképp. Most éppen a boldogságot kergeti.

2016/05/30 Posted by | tágas iszonyaink | | Hozzászólás

A lecsó

lecso

Az asszony, akit az egyszerűség és egyetemesség okán Évának hívnak, úgy döntött, hogy új frizurát szeretne. Nos, ha egy nő új frizurát szeretne, akkor neki új frizurája lesz, ehhez kétség nem fér, ez olyan biztos, mint mackósajtban a hófehér tehéntej. Akár a legtörékenyebb hölgy is, ha megérzi, hogy szikrányit is megkopott a varázsa, akaratában megacélozódik, hódító külsejéért képes a szelídnek látszó forrásait zabolátlan gejzírekké korbácsolni, és mint egy orosz tank, ha átgázol a szögesdrótokon, aknákon és sáncokon, feltartóztathatatlanul besétál a fodrászhoz. Ezt tette Éva is. Egyelőre nem volt biztos benne, hogy milyen hajat szeretne, de az elhatározás, hogy valami másfélét szeretne, olyan bomba erőt adott neki, amivel más nemű emberek rakétákat löknek a ragacsos gravitáción túlra. Végül egy csavaros lenti konty mellett döntött. Úgy gondolta, hogy ez egyedivé és elragadóvá teszi, mert valóban különleges. A haj egy hatalmas laza csavarral van a tarkó fölé rögzítve, miközben a fejtetőn kunkorodó hajvégek izgatóvá teszik a látványt. Az egészet hajlakkal kimerevítik, pontosabban a frufru kivételével, mert ebből hajgöndörítő vas segítségével egy retro csavart tekernek, így a homlok is nagyrészt láthatóvá válik. Amint a készülő frizurát a tükörben kémlelte, egyszerre érezte magát nemesnek és vadnak. Ugyanis a mozdulatlanságba parancsolt hajtincsek a fej előkelőségét hirdették, miközben kellően szerteágaztak ahhoz, hogy valami buja csatározás utáni állapotot sejtessenek.

A fodrásztól kilépve a piac fele vette az irányt, élvezte, amint tűsarka magabiztosan lekopogja lépteinek kimért ritmusát. Erősnek és ellenállhatatlannak érezte magát, és jó volt látnia azt, hogy szinte minden szem megakad a csillogó szoborrá avatott fejdíszén. Úgy gondolta, hogy egy könnyű és ízletes vacsorával kényezteti még magát, amihez öt darab kemény paradicsomra volt szüksége. Fűszeres rizzsel töltött paradicsomra vágyott. Ez az úri finomság úgy készül, hogy kikanalazzuk a paradicsomok belsejét és a paradicsomhúshoz bazsalikomot, sót és borsot adunk hozzá, majd egy turmixgépben simára pürésítjük. A paradicsomokba beletöltjük a fűszeres rizst, megszórjuk sajttal és egy vajjal kikent tűzálló edénybe helyezzük. A pürét a paradicsomok közé öntjük, és sülni hagyjuk egy szűk félóráig, amíg a sajt szépen megbarnul. Friss, ropogós vegyessalátával fenséges eledel. Éva tudta ezt, és mennyei perceket szánt magának.

Amint befordult a zöldségpiac fele vezető utcába, akkor egy kis kellemetlensége akadt. Egy csapat siheder mellett haladt el, akik hallhatóan kuncogni kezdtek, amint elhagyta őket. Mitöbb, hallani vélte, amint egyikük félhangosan verselni kezd:

– Kócoskata hajába fészket rak a madárka – és vad vihogás kísérte a poéta szavait.

Éva méltóságon alulinak érezte, hogy megforduljon és rápirítson a srácokra, de a szíve és a tűsarka azon nyomban zavart ritmust kalapált, sőt, egy csipetnyivel jobban kellett figyelnie, hogy egyensúlyából ki ne billenjen.

Amikor a piacon a paradicsomokat bántottan és révedezve tapogatta, egy erőteljes férfihang térítette magához:

– Kissé lágyak már ezek a paradicsomok, asszonyom, de lecsóba kiváló. Ennyire édeset nem talál többet a piacon.

Az eladó egy hetyke bajszú, vidám szemű fiatalember volt, szép fehér fogait mosolyogva csillogtatta.

– Azt hiszem, most nem ez kell nekem – mondta a nő fakó hangon, és továbbállni készült.

– Viszlát. Pompás a frizurája, asszonyom, látogasson még el hozzám – toldotta meg a férfi jókedvűen a búcsúzást.

Éva aznap este egyszerű, rizzsel főtt lecsót vacsorázott, és nyelvével csettintett az utolsó falatnál.

– Hm…Ez túl jó ahhoz, hogy ilyen hamar a végére járjak. Azt hiszem, holnap a piacra megyek – mormolta magában és mosolyogva igazított egyet a kontyán.

2016/04/30 Posted by | fejbekása tálalva | | Hozzászólás

Követem

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.

Csatlakozz a 132 követőhöz

%d blogger ezt kedveli: