fejbekása

psziluett-illúziók

Sírbolti eladót alkalmazunk! Túlvilági (sz)álláshirdetés

meghalni kovekkel

Porral kereskedünk, ez minálunk legális,
ajánlatunk rémes, és minimum letális,
non-stop jelleg, egyműszakos állás,
teljes körű heverőkiszolgálás,
csak hanyatt dolgozzon, és nem hanyatt-homlok,
passzív munkavégzés, itt oszlanak a gondok,
apropó, a bomlás, a szagképzettség fontos,
bűzben fogantatik a halálos boltos,
ne legyen rest hálni, s azt éjt-nappá téve,
a munkánál a csont legyen odatéve,
ne nyüzsögjön, ne zsongjon, itt mások is lakoznak,
árufeltöltéssel az élők foglalkoznak,
nem kell a nyitottság, tartson mindig zárva,
a pondrók vesznek itt majd mindent a leltárba,
és ne hivalkodjon a lyukas markával,
ám legyen szellemes a bolti szarkákkal,
legyen merev, hideg és persze, semleges,
a jó kommunikáció emitt felesleges,
a talpraesettség lent több mint utálatos,
de ha már szétesett, az mindjárt csudálatos,
elmés agya helyén remegjen kocsonya,
de ha üres a fej, akkor tisztán jó koponya,
jaj, és nagyon fontos a jó teherbírás,
sok mázsa föld alatt fölös tett a sírás,
ha fekszik az ajánlat, és hajt a megfelelés,
szólunk: határozott hátrány a jó megjelenés,
tapasztalatból is elég az egyszeri,
és felejtsen el mindent, mi fennkölt és emberi,
amit biztosítunk: fekhely fakabátban,
majd a végén elszámolás, kriptavalutában,
ha fény derül rá, hogy mennyi pénz üti a markát,
néhanap feljöhet, hogy fújja el a gyertyát,
ha álma épp lidérces, indulhat már most is,
irományból elég a curriculum mortis,
ha semmi hájjal megkent, csak csontjain zörögjön,
essen be mihozzánk, és maradjon örökkön,
ha leszakadt pofája, és irtóztat külsővel,
jelentkezni lehet fényképes sírkővel.

2019/10/31 Posted by | pandemonium internus | | Hozzászólás

Mentős másként

ambulance 03

Kétségtelen, vannak olyan mesterségek, melyeknek őszinte művelői ritkán röhögnek fel, mert halál komoly feladatokat látnak el. Nehéz elképzelni egy hullamosót, egy sírásót, vagy kórboncnokot, hogy, ha nem is hahotázva, de legalább vigyorogva végzi munkáját, de nem is kell a másvilágig nyúlni, hogy lefagyjon a mosoly az ember arcáról, hiszen a szenvedés és nyomorúság a sajgó és lüktető valóság sajátosságai, és nem valamiféle pokoli absztrakciók. A kín az élet velejárója, és aki sokszor szembesül vele, annak értelemszerűen nem móka a túlélés.

Azok, akik a halál karmai közül ráncigálják vissza társaikat nem feltétlenül életvidám emberek, sőt, szociális érzékenységüket kikezdik a szemük előtt játszódó tragédiák, ezért nemritkán kérges lelkűek és ridegek. Ez valamelyest érthető is, hiszen önmagukat védik, a korlátlan együttérzés felőrölné idegeiket, ezért inkább elhessegetik a tolakodó nemkívánatos tartalmakat, és kitépik szívükből a csírázó részvétet. A morózus személy nem feltétlenül rossz ember, csak hát ő az árnyékos oldalon izzad.

Egy rohammentős ismerősöm mesélte a nyugdíj előtt sokat tapasztalt kollégájáról, hogy a hívásokra egyre idegesebben és türelmetlenebbül reagált, márpedig kívánatos a pontos anamnézis a kórházba szállítás előtt. Nyilván, ha eszméletét vesztett betegről van szó, akkor legtöbb esetben az adatszolgáltató személy valamelyik családtag, akinek ugyancsak óriási stresszt kell legyűrnie, hogy a személyi adatokat, és főleg a panaszokat és tüneteket a leghitelesebben elmondja. Meg van ijedve, és tehetetlennek érzi magát. Szóval, ez az öreg fószer vette fel a kagylót egy hívásnál, és amíg a vonal másik végéről a telefonáló kétségbeesetten meséli, hogy milyen rosszul néz ki a beteg, addig ez durcásan adatokat kér:

– Nevet! Hé, álljon le! Nevet!

Mire a másik:

– Nevet az öregistent, ’sze olyan beteg, hogy hal meg!

2019/09/30 Posted by | korai megomlás | | 1 hozzászólás

%d blogger ezt kedveli: