fejbekása

psziluett-illúziók

Szülinapi kása

Pontosan egy évvel ezelőtt lőttem ki az első bejegyzésem a világot fogva tartó pókhálóra. Egyéves a fejbekása. Azóta több mint ötvenszer nyomtam le a közzététel gombot, és Ti, kedves olvasóim, több mint 9300-szor kattintottatok az oldalon, ami átlagban napi 25 kattintást jelent. Van néhány tíz lelkes és rendszeres olvasóm és több tucatnyi alkalmi olvasóm, s ez egy személyes blog esetében szerintem egyáltalán nem rossz. Nem írtam mindig az igazat, de nem is hazudtam nagyon sokat, csak annyit, hogy a megrajzolt lélek-sziluettek körvonalazódjanak a Ti fejetekben is úgy, ahogy én sejtetem a világot. Remélem, hogy a dósazolis görbetükrök továbbra is gondolkodtatóan szórakoztatóak maradnak, s nem fog kihűlni a kása. Persze, ha forró, azért fújjátok!

ÓRIÁSI KÖSZÖNET MINDENKINEK és eredményes, vidám Új Évet kívánok!

Reklámok

2011/12/29 Posted by | fejbekása tálalva | | 6 hozzászólás

Karácsonyi spongyamese

Volt egyszer a térdig érő hó közepén egy nyakig érő iskola, ahova derékig érő gyermekek jártak tanulni. Mivel odakinn térdig ért a hó, ráuntak az iskolára, kifele kívánkoztak az évből is, és az iskolából is. Szép színes krétával telerajzolták a kicsi táblát, feldíszített fenyőfákat, gömböket és csillagokat pingáltak rá, majd szép aranyszínű betűkkel és tiszta szívvel felírták rá, hogy Áldott Karácsonyt mindenkinek!. Azután nagy zsivajjal hazamentek néhány napra felejteni az iskolát.

Volt a tábla mellett egy huncut kis spongya, aki sok ferde betűt és hibás szorzást letörölt már, s aki most gondolt egy nagyot.

− Íme, szent karácsony napja van, nekem mindig ez a régi kicsi tábla ad munkát, hadd pihenjen most, ne terhelje krétapor, letörlöm én szép feketére – gondolta.

Azzal lassan és komótosan végigtörölte a táblát az egyik sarkától a másikig, s a fenyőket, a díszeket és az aranybetűket mind felfalta. A sok szép szín, ami összekeveredett benne, de főleg a szívből jövő üzenet, amit ő is jó szívvel falt fel, úgy elkábította, mintha nem is krétaport, hanem jó öreg fűszeres bort nyelt volna.

Azon az este szokás szerint sok csoda szokott történni, de amilyen most történt, olyan nem sok volt azelőtt sem, s utána sem. Kirepült a kis spongya a kis iskola kéményén és egész áldott este száguldozott faluból városba, északról délre, és hegyre fel és völgybe le, és tette azt, amihez a legjobban ért. Törölt, törölt, továbbállt és törölt újra, ha akadt valami, ami nem volt rendjén a világban. Eltörölte egy beteg kisfiú lázát, egy kiborult szemeteskukát, kitörölte egy kevély városbíró évértékelő beszédéből a dicsekvő szavakat, egy sofőr bácsi hátából a fájdalmat, egy kiskutya talpából a beletörött tövist. Egy egész hadsereg puskájáról letörölte a ravaszt, s egy drága nyalóka árából az utolsó két 0-ást, mert egy kislány sóvárogva nézegette azt a kirakatban. Letörölte egy anyuka szeméről a szarkalábat, s egy bolti szarka fejéből kitörölte a hamis gondolatot, amikor az éppen betoppant az üzletbe. Egy nagytatának eltörölte a rossz koleszterinjét, igaz, hogy kitörölte a pipát is a szájából. Továbbrepült és kitörölte egy csalódott szerelmes lány fejéből a hiú ábrándokat, a házmester bácsi nyelve hegyéről a csúnya káromkodást, kitörölte a rendőr kezéből a büntetést, s a tévéhíradóból az összes rossz hírt. Aznap este senki sem didergett, senki sem lett rosszul a töltött káposztától, a karácsonyi énekek sem szóltak hamisan, és éjszaka senkinek sem volt rémálma.

A kis spongya hajnalra került vissza a helyére, de a környéken a csodák azért még eltartottak úgy három napig, mert állítólag addig tartanak, ha az emberek nem vágynak rá igazán.

A kicsi iskolában is újra beindult az élet, a lurkók nem lettek csendesebbek, s a tanító úr sem lett lágyabb szívű, de legalább újult erővel és nagyobb hittel tanulták a birtokos névmásokat és a víz körforgását a természetben. Néhány gyerek azonban furcsa dolgokat is tapasztalt. Megtörtént, hogy hibásan írtak fel egy-egy szorzást, osztást, vagy hejtelenül írták le a helyes szót a táblára. Ilyenkor a tanító úr összevonta a szemöldökét, s tudták, hogy gyorsan törölni kell. Amikor végigtörölték a táblát, a spongya nyomán felvillant a jó megoldás vagy a helyes válasz, mintha csak egy láthatatlan kéz írná oda. De ezt a szófogadó gyerekek közül is csak azok tudták olvasni, akik hittek a csodákban.

2011/12/24 Posted by | fejbekása tálalva | | 2 hozzászólás

%d blogger ezt kedveli: