fejbekása

psziluett-illúziók

Homo óra

Aztán a huszonegyedik századtól kezdődően az evolúciós homokóra szűk szája kétfele pergette a homokot, egyik kupac a homo credulus, a másik pedig a homo scepticus. Külsőleg tökéletesen illettek egymáshoz, habitusban azonban lényegesen különböztek. Nem háborúztak, de nem is vegyültek egymással. Az előbbiek a világvégére készültek, az utóbbiak a fene tudja mire, de úgy tűnt, nem készülnek semmire. Ha a homo credulusok féltek, akkor a homo scepticusok vihogtak. Ami az előbbieknek élő bizonyosság volt, az utóbbiaknak téveszme. A credulus ember alázatos és könyörületes volt, a scepticus racionális és könyörtelen.

A homo credulusok úgy gondolták, hogy pontosan tudják a világvégének kezdetét, ami tizenkét nap alatt fog lezajlani, és az élő lakosság mintegy felét fogja elpusztítani, azaz pusztán részleges lesz. Vak buzgalommal hitték és hajtogatták, hogy a pusztulásra ítélt fajt homo scepticusként fogja a történelem jegyezni. A homo scepticusok a hasukat fogták a röhögéstől, és a credulusok elméleteit úgy kezelték, mint a kabaréműfaj gyöngyszemeit.

A világvége közeledtével a credulusok lassacskán kiárusították mindenüket, lemondtak vagyonukról, eladták a scepticusoknak házaikat, utcáikat, városaikat, hiszen bizonyosak voltak benne, hogy tizenkét nap után visszafoglalhatják ezeket.

Az Armageddon előtti utolsó napon váratlan dolgok történtek. A scepticusok mintha megbolondultak volna, kitódultak és utolsó fillérükig felvásároltak minden élelmet, kiürítették a boltokat, és bezárkóztak. Lám-lám milyen szánalmasak – mosolyogtak az utcára szorult credulusok, – az utolsó pillanatban pánikba estek, menteni próbálják hitetlen és kételyekkel mérgezett életüket.

A világvégi első napon nem történt semmi, azonkívül, hogy a homo család utcára szorult felének korgott a gyomra. A tizenkettedik napon azonban már egy sem élt, mindannyian étlen-szomjan pusztultak.

A tizenharmadik napon megnyílt minden ajtó, és előjöttek a homo scepticusok. Nem voltak boldogak. Tévedtünk – mondták egymásnak szégyenkezve, – vagy Isten útjai kifürkészhetetlenek.

Reklámok

2012/09/29 Posted by | pandemonium internus | | 4 hozzászólás

   

%d blogger ezt kedveli: