fejbekása

psziluett-illúziók

Homo óra

Aztán a huszonegyedik századtól kezdődően az evolúciós homokóra szűk szája kétfele pergette a homokot, egyik kupac a homo credulus, a másik pedig a homo scepticus. Külsőleg tökéletesen illettek egymáshoz, habitusban azonban lényegesen különböztek. Nem háborúztak, de nem is vegyültek egymással. Az előbbiek a világvégére készültek, az utóbbiak a fene tudja mire, de úgy tűnt, nem készülnek semmire. Ha a homo credulusok féltek, akkor a homo scepticusok vihogtak. Ami az előbbieknek élő bizonyosság volt, az utóbbiaknak téveszme. A credulus ember alázatos és könyörületes volt, a scepticus racionális és könyörtelen.

A homo credulusok úgy gondolták, hogy pontosan tudják a világvégének kezdetét, ami tizenkét nap alatt fog lezajlani, és az élő lakosság mintegy felét fogja elpusztítani, azaz pusztán részleges lesz. Vak buzgalommal hitték és hajtogatták, hogy a pusztulásra ítélt fajt homo scepticusként fogja a történelem jegyezni. A homo scepticusok a hasukat fogták a röhögéstől, és a credulusok elméleteit úgy kezelték, mint a kabaréműfaj gyöngyszemeit.

A világvége közeledtével a credulusok lassacskán kiárusították mindenüket, lemondtak vagyonukról, eladták a scepticusoknak házaikat, utcáikat, városaikat, hiszen bizonyosak voltak benne, hogy tizenkét nap után visszafoglalhatják ezeket.

Az Armageddon előtti utolsó napon váratlan dolgok történtek. A scepticusok mintha megbolondultak volna, kitódultak és utolsó fillérükig felvásároltak minden élelmet, kiürítették a boltokat, és bezárkóztak. Lám-lám milyen szánalmasak – mosolyogtak az utcára szorult credulusok, – az utolsó pillanatban pánikba estek, menteni próbálják hitetlen és kételyekkel mérgezett életüket.

A világvégi első napon nem történt semmi, azonkívül, hogy a homo család utcára szorult felének korgott a gyomra. A tizenkettedik napon azonban már egy sem élt, mindannyian étlen-szomjan pusztultak.

A tizenharmadik napon megnyílt minden ajtó, és előjöttek a homo scepticusok. Nem voltak boldogak. Tévedtünk – mondták egymásnak szégyenkezve, – vagy Isten útjai kifürkészhetetlenek.

Reklámok

2012/09/29 - Posted by | pandemonium internus |

4 hozzászólás »

  1. Úgy kell nekik, mert egy nagy közös vonásuk azért van. Mindkét banda hisz. Az egyik a hülyeségekben, a másik meg a racionális gondolkodás illúziójában.

    hozzászólás Szerző: Grimpix | 2012/10/02 | Válasz

  2. Ez igaz, de úgy tűnik semmi nem tántorít el a mítoszainktól.

    hozzászólás Szerző: fejbekása | 2012/10/02 | Válasz

  3. Na igen, nem tudom úgy értetted e, ahogy gondolom, egyszer egy előadáson (talán pont valamelyik szkeptikus konferencia) elhangzott levezetve az összes lehetőség: két bizonyos (pozitív és negatív) hír esetén, ami lehet igaz vagy hamis, akkor járunk jobban (statisztikailag a 8 esetből) ha elhisszük, szemben a nem hiszünk magatartással, amelyik (legalábbis a példában) semmiféle nyereséggel nem jár. Szóval lehet a hit egy evolúciósan sikeres stratégia is akár. Esetleg nem. Vagy mittudomén :)

    hozzászólás Szerző: Grimpix | 2012/10/02 | Válasz

    • Természetesen. Sok bizonyíték van arra, hogy a hit előnyös, függetlenül annak igazságtartalmától. Egy ennyire komplex és történelmi időben is rezisztens viselkedésben lennie kell valamilyen evolúciós haszonnak. Csak nem biztos, hogy ők mennek a mennyországba :))

      hozzászólás Szerző: fejbekása | 2012/10/02 | Válasz


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s