fejbekása

psziluett-illúziók

Hallatlan

mit mondasz

Hallatlan dolgok zajlanak az én szeretett kisvárosomban. Fülmosással reklámozza magát egy vállalkozó. Ráadásul ingyen kínálja e mocskos munkát, így nem csoda, hogy sokan még a fülük botját is rámozdították az ajánlatra. Korábban hídak építésével és karbantartásával foglalkozott, majd keltetőgépeket importált a skandináv államok valamelyikéből, aztán meg körömvirágot termesztett egy gépgyár gazos udvarán, de ez most teljesen lényegtelen.

Az a fontos, hogy én sem eresztettem el a hírt a fülem mellett. Bár alig látszott ki a fülem  a sok munkából, odasiettem, imádom az ingyen nyújtott szolgáltatásokat, nem rejtem ezt a fülem mögé. Amikor beléptem, illedelmesen köszöntem, és udvariasan megkérdeztem, hogy itt mossák-e ki díjmentesen az ember hallószervét. Igen, persze – mondta fülig érő szájjal egy izzadt férfi, aki valami kis hallókészüléket reparált hangosan szuszogva, és beinvitált egy fülkeszerű kis helyiségbe. El kell mondanom Önnek – folytatta hízelgően – hogy csak abban az esetben ingyenes a fülmosás, ha aláír egy nyilatkozatot, miszerint most mééég – hangsúlyozta vigyorogva – nem tökéletes a hallása. Hogyne, uram, ez teljesen normális – szabadkoztam –végülis az emberek azért mosatják a fülüket, mert a felhalmozódott fülzsír miatt eldugul a hallójárat és tompul a hallásuk. Nemde? – magyaráztam neki tudományos igénnyel, amire ő vadul helyeselt. Helyes, helyes, pontos észrevétel – ismételgette, majd az orrom elé tolt egy papírost, és füle mellől egy hegyzett ceruzát. A szöveg teljesen rendben volt tartalmilag, röviden arról szólt, hogy elismerem, hogy a hallásom nem tökéletes. A kötelező helyesírási hibák is rendben voltak, amolyan bizalomerősítőként, hogy nem egy hibátlanul felépített marketingterv mellékszereplője vagyok, hanem inkább egy önzetlen gesztus egyszerű, de még tökéletlen alanya. A firka után egy kopott hokedlire ültetett az úr, majd egy kis türelemre intett. Átment egy szomszédos helyiségbe, és félfüllel hallani véltem, hogy azt mondja valakinek, hogy vár odaát egy süket. Így, szó szerint. Sajnos időm sem volt megdöbbeni a nyilvánvaló faragatlanságon, mert a következő pillanatban belibbent azt ajtón, hófehér rövidköpenyben és jázmin illatfelhőben, egy huncutan mosolygó lány, és kedvesen, de ellentmondást nem tűrő hangon bombázni kezdett kurta parancsokkal.

A fülmosási procedúra igen egyszerű és fájdalmatlan művelet. Akár azt is mondhatnám, hogy kellemes, ha nem lett volna enyhén hideg a fülkagylómba befecskendezett víz, de hát egy ingyenes szolgáltatásnál az ilyen apróságok csak erősítik az emberben azt az érzést, hogy de jó, hogy ingyen van.

Két perc múlva már megint a verejtékező pasival találtam magam szemben, aki most már kevesebb alázattal, de annál nagyobb várakozással kérdezte meg tőlem, hogy jobban hallok-e. Mondom neki viccesen, hogy persze, szerintem most már egy ütvefúró mellett is meghallom a szemöldökfába percegő szút, mire ő szenvtelen pofával az arcomba vágja, hogy ez akkor nyolc és fél eurónyi összeg lesz, ami átszámolva… Á…á…álljunk meg – tiltakozom, de hát azt mondta, hogy ingyenes – hüledezek. Dehogyis, ne süketeljen nekem! – mondja a számológép fölé hajolva morcosan, ő egész másról beszélt, különben is, aláírtam egy nyilatkozatot, miszerint nem hallok jól. Ezt az összeget most ki kell fizetnem, hiába vakargatom a fülem, világosított föl, mert bizonyítottan félrehallottam az ajánlatát, és az aláírt papírra bök. Ám a további kellemetlenségek elkerülése végett – folytatja engedékenyebben – teszek Önnek egy igazán egyedi ajánlatot. Miféle ajánlatot, még ezek után? – rágom a fülét dühösen. Elviheti ezt a hallókészüléket alig több mint féláron – nyájaskodik újra meghajolva – így biztosan nem keveri magát hasonlóan kellemetlen helyzetbe, uram.

Reklámok

2015/02/28 Posted by | tágas iszonyaink | | Hozzászólás

   

%d blogger ezt kedveli: