fejbekása

psziluett-illúziók

A viráglelkész

domestic violence

Semmi sincs, ami rosszabbul nézne ki egy nő arcán, mint egy férfi öklének a nyoma. A szem körüli terület zsírban gazdag kötőszövete az ütés miatt nyomban feltelik folyadékkal, vagyis a megsérült hajszálerekből a vér kiszivárog, duzzanatot és kékesfekete elszíneződést okoz. Napok múltán, ahogy kezd a vérömleny lebomlani, a folt színe változni kezd, előbb barna, majd zöldes-sárgás árnyalatú lesz. A bevérzés aztán nyomtalanul eltűnik, pontosabban az emléke marad, de az már nem annyira színes. Szóval, én csak azt akarom mondani, hogy a pandaszem csak a macikon mutat jól, és nem a cicuskákon, nyuszikákon és mókuskákon.
Ott van például ez a Flóra, nézzétek, a kert végében szipog, oda menekült, ahol a sűrűn nőtt sövény kövér árnyéka homályossá teszi kecses alakját! Kötényébe temeti az arcát, mintha a fény a finom bőrének gyilkos ellensége lenne, mintha a sárgán savas napsugár feloldaná lágy vonásait. Ilyen ez a nap? Á, dehogy, ennél sokkal szelídebb, nem is jut túl sugár azon a néhány csomónyi ibolyán, ami a fagyalbokrok árnyékát lilára szegi. Nem a napfénytől félti az arcát. A bal szeme körül ugyanis teniszlabdányi folt éktelenkedik, mintha csakugyan egy óriási ibolya szivárogtatná a dagadt szemhéjak alá a lila mérgét. A férfi csontos öklének a nyoma, akit immár sem boldog, sem boldogtalan állapotában holtáiglan el nem hagy. Ilyen ez a nap. De hát ennél sokkal durvább is szokott lenni, amikor a foltok, mint kéretlen pecsétek, az egész testén igazolják az erő diadalát a könyörület felett.
Flóra egyenletesen lélegzik, már nem zokog, látszik a meggörnyedt hátán, ahogy ritkán, de ritmusra picit megemelkedik. Még az is látszik, hogy eltakart arcát kissé a sövény fele fordítja, talán fülel valamire. Igen, figyel. A vigasztalódás legjobb jele, ha ki tudunk pillantani a körénk fonódó bánatból, ha sikerül az égő fájdalomban megperzselődött lélekről lekaparni a fekete kormot, mint ahogy a felhám leradírozható a lepirult bőrről, hogy alatta lélegzethez jusson a friss szövet. A sövényen túl valaki beszél.
A szomszédban egy öreg virágkertész lakik, régóta egyedül, már azelőtt eltemette feleségét, mielőtt Flóráék ide költöztek volna. Járfás bácsi mindig gondosan kijavítja azokat, akik Gyárfásnak szólítják, elmagyarázza, hogy a neve valójában a régies alakváltozat, és mivel a Gyárfás öreget jelent, ő hatványozottan öreg ember, hiszen ő még az öregnek is a régi változata. Ezen mindig kicsit nevet, de ezzel ki is merül a viccrepertoárja, sem nevetni, sem nevettetni nem akar. Embereket sem akar maga körül, ámbár sokat jár a szája, de csak a virágaihoz beszél. Most is. Ezt hallgatja Flóra.
Járfás bácsi a csüggedő kankalinokat biztatja, majd utána a piros gólyaorr elhajló szálát figyelmezteti arra, hogy milyen fontos a családi kötelékben maradni. Megdicsér egy dalmát nőszirmot, pedig az egy igencsak mérges virág, megnyugtat egy csigatámadásból ocsúdó sárga violát, megsimogatja a kék haranglábat, mert szünet nélkül dolgoztatja a méheket, és szerelmet vall az illatos loncnak, amikor elbódítja a buké.
Flóra kiegyenesedik, és a sövény fölött suttogva átszól:
– Járfás bácsi, pillantson rám, kérem, segítsen!
A kertész zavarodottan pislog vissza a lonc mellől, majd hosszan bámul, amint meglátja a kékfoltos arcot.
– Egy félóra múlva, ugyanitt! – mondja Járfás bácsi, azzal a fejét vakargatva elsiet a háza felé.
Pontosan félóra múltán Járfás bácsi átdob egy érdes lapukba tekert papírgombócot Flóra lába elé, amit a nő sietve kibont.
Kedves Flóra!
Öntsön fél liter forrásban lévő vizet erre a három-négy friss feketenadály-levélre. Hagyja körülbelül 10 percig ázni, majd szűrje le. Áztasson egy gézlapot vagy vattát az oldatba, és tegye a véraláfutásra egy órára. A folyadékot csak külsőleg szabad használni, nehogy igyon belőle!
Ui. Fontos! A kezelés előtt ellenőrizze le, hogy nyitva van-e az utcai kiskapu. Ha nyitva találja, akkor ne is főzze ki a lét, bátran lépjen ki a kapun, és alaposan zárja be maga után!

Reklámok

2015/12/30 Posted by | fejbekása tálalva, pandemonium internus | | Hozzászólás

Szülinapi kása 5.

5_2

Éppen ma telik öt esztendő, hogy megosztottam az első írásom az e-pókhálón. Öt éves a Fejbekása. Öt év hosszú idő, annyit nem jár az ember óvodába sem, pedig az az alapozó a társas élethez. Szerencsére én úgy érzem, hogy nem lettem semmivel sem komolyabb, mint voltam öt évvel ezelőtt, tehát nem kell olyanokat írnom, hogy kiforrott stílus, pengeéles látásmód vagy megalapozott mondanivaló, mert nincs. Ez pedig nagy megnyugvás, mert megjelent ugyan ezalatt néhány könyvem, de összerezzenek, ha a nevemmel kapcsolatban kiejtik azt a szót, hogy író. Kényelmetlen. Olyan, mintha lakkcipőnek néznék a csizmám, amikor felkerül az asztalra. Maradjunk annyiban, hogy mesélek, mert a történeteink teszik folytonossá az életünket. Az vagy, amit elmondhatsz és elmondasz magadról, a többi csak monoton lüktetés, pihegő felkészülés a következő mondatra. Boldog új évet, kedves barátaim :)

2015/12/28 Posted by | fejbekása tálalva | | Hozzászólás

   

%d blogger ezt kedveli: