fejbekása

psziluett-illúziók

Ez a rokk, bazeg

relax

….áááá, nem-nem, bazeg, nem az a rokk, hogy el tudod fütyülni a vindofcséndzset, haver, s hogy lepacsizol patakyval a sörfesztiválon, mert ő a művektől jött, te pedig szintén a syrius inverteres hegesztőgép mellől, vagy azt hiszed magadról, hogy te voltál a problemcsáld, mert az iskolában mástól kérted a tízórait…tudom-tudom, hogy te is lenyeled a langyos sörben úszkáló legyet, és kihalászod a piszoárból a fanszőrzetek közül a rágógumit, ha kell, …igen, jó móka, de nem probléma haver, márpedig a rokk, ha kemény mint a hatnapos szar, akkor koppansz baszki, de felállsz, s méssz tovább. A rokk nem az, hogy nyakig szarban vagy és bőgsz, hogy bár lenne két életed…nem, baszki, a rokk az killemoll, az tudod, mit jelent, baszki? az a megoldás a problémára…de figyusz, én elmondom neked, hogy mi a rokk, csak hogy ne halj meg hülyén, te kis pöcs, mert egyelőre csak olyan vagy, mint szegény nagyanyám tévéje, sötét és nagyképű…nem nyafogunk, ha fáj, ha éget, ha mar, érted?…na, szóval ott kellett találkoznom a csapattal vásárhelyen a kultúrpalotánál, el kellett vinnem őket a somlyói búcsúra, baszki, egy nagy rakás tápszeres nyugdíjast, mindegyiket otthon a halál kereste, de megszöktek előle szűzmáriához, na, mindegy, nem tudom, hogy hányukon segített a kiugrási kísérlet, mert nem vezetek statisztikát, de azóta szerintem összejött a találkozó sokaknak…mármint máriával…aludtam vagy félórát azelőtti éjszaka, olyan gyűrött volt az arcom, mint lemmynek a hangja, és lassú voltam, mint egy szabadnapos lajhár, emlékszem, fekete szléjerpóló volt rajtam gadhétszaszoll felirattal, amiből a nyuggerek semmit nem értettek, de az üzenet a vértől csöpögő bibliával nagyon átjöhetett, mert mielőtt a buszra felültünk már óceánérzésre panaszkodtak, mindenkinek kavargott a gyomra…mikor mondom nekik, hogy én vagyok az idegenvezető, többen összenéztek, mert azt hitték, hogy csak egyszerűen nyitva maradt a vásárhelyi állatkert valamelyik ketrece, bazeg, de ez engem nem zavart, nyugalmat sugároztam mint a paxtévé, zárójelben megjegyzem, isten nyugtassa,…mármint az adót…poénból még mondtam is nekik, hogy éppen megnyertem egy kutyakiállítást a kopaszkutya kategóriában…he-he-he…nem nagyon heherésztek ezen, és mikor láttam, hogy be vannak szarva, visszazavartam őket még egy kicsit a kultúrpalotába, júliaszépleány üvegfestményeket bámulni,…ott a hátsó utcában pedig, a kuzavodán, letöltöttem egy komló alapú üdítőt, aztán, immá’ basszék felkiáltással rádobtam egy vodkát, aztán még egy sört, és még valamit….reggel kilenc volt, baszki, s kezdtem úgy kinézni mint szúelen…na, ez még nem annyira rokk, bazeg, de félóra múlva már tépettük a busszal szováta fele, s amikor ereszkedünk be a balavásári hegyen éreztem  már, hogy pisilni kell, … az már metál bazeg, hogy tudod, hogy nem tudsz megállni sehol, s úgy kell húgyoznod, hogy nyelni is félsz baszki, hogy nehogy túlcsordulj…szóval gyalakután még mondom az ájtatos véneknek, hogy itt született dósazoli, de a faszt se érdekelte, mert nem ismerték, és nekem sem volt kedvem elmagyarázni, mert bonyolult a fickó, de akkor már könnybe volt lábadva a szemem, és tudtam, hogy beázok, mint az erdélyi szász templomok, ha nem történik valami csoda, de a csodák nem akkor jönnek, baszki, amikor várod, hanem teljesen váratlanul…szóval hármasfalunál van az a kibaszott szöktető, s amikor a busz leszállt a háromméteres hopp után, akkor én, mint egy ezoterikus seggfej, aki folyton azt zsolozsmázza, hogy elengedés, elengedés, elengedés, hallgattam a záróizmomra, és elengedtem mindent …na…ez már rokk, bazeg,…tudtam én, hogy a problémákat kell elengedni, nem a pisát, de az első nem kötelező, a másik viszont az, …na, ekkor már tudtam, hogy ez metál, itt ülök a sofőr mellett, egyik kezemben mikrofon, másik kezemmel pedig a venom kapucnisom alatt markolom a farkam, és szorítom, hogy ne folyjék már be a sofőr alá is, a szentségit, s közben ötven halandó figyeli, hogy miket mesélek a kisküküllő-menti hímzésekről és második erzsébet királyné ükanyjáról…na, szóval a világosbarna bermudagatyóm összes oldalzsebe megtelt húggyal, és éreztem is a melegét, mint a szerelmesek…de el nem lehet menekülni, pedig hidd el nekem, hogy ez már probléma  a javából…de közben nem rinyáltam, bazeg, hanem löktem a rizsát a kibédi hagymáról, s amint ültem a sós és meleg löttyben, eldöntöttem, hogy ellátogatunk a medvetóra is baszki, mert ma ez a karmám, bazeg…a sós iróniája, ami már kezdte marni a combomat, és kezdte megváltoztatni a fülledt levegő összetételét olyannyira, hogy a sofőrt biztatni kezdtem, hogy gyújtson rá bátran egy dohányra, de pechemre nem cigizett, a zsebemben kissé elázott mentolos cukorkát, azt mondom, így utólag, hogy szerencséjére visszautasította, mert vannak ilyen mázlisták, akiknek semmi nem jön be…na, mindegy, közben felkapaszkodtunk a tóhoz, és én elsőnek leugrottam a buszról, de nem rohanhattam el, bazeg, pedig a felkötött fekete venom kapucnisom nem a seggem verte, hanem elől volt, mint egy konyhakötény, bámulták is a nyuggerek, de blöfföltem nekik, hogy ez helyi szokás, s aztán löktem a sódert a heliotermikus medvetóról, ami azon a tűző napon nem az egyetlen heliotermikus hely volt a környéken, de ezt még egyelőre csak én tudtam…s akkor elhajtottam az öregeket a tó körüli sétára, de közben udvariasan megjegyeztem, hogy akinek vécéznie kell, az megteheti a gombában, tudod az a fasza kis kocsma ott a nyári kerttel, ami számomra legalább annyira fontos volt, mint ádáméknak a paradicsom…úgy hogy egy bő órába beletelt, ami kettesben lehettem a széthúgyozott nadrágommal…baszki…erre kellett nekem perceken belül megoldást találni, s legszívesebben sikoltottam volna, mint hálford a szkrímingfordővendzsenszben, de nem volt pótgatya, meg ilyesmi, és már azon gondolkodtam, hogy a budiban megpofozok valakit egy letolt nadrágért, de ekkor már a metál istenek készítették számomra a csodát…tudod, baszki, ilyen vékony falakkal voltak elválasztva a budik mint  a hüvelykujjam, áthallatszott, amint a vénasszonyok csorgatnak, először erősebben, majd egyre vékonyabban csepegtetnek, s közben csacsognak akkor is minden marhaságról, szóval ott tűnődök, amikor hallom, hogy az egyik megengedi odaát a csapot és felsikolt, mert akkor nyomással spriccelt a víz, hogy elázott…na, ezt hívom én aha-élménynek a hétszentségit, s néhány másodperc múlva már én üvöltök, és szedem le az eget, hogy teljesen szétázott a gatyám, s az összes vízszerelőt elküldtem a kurvaanyjába, pedig valójában innentől a probléma olyan egyszerű lett, mint az integrált áramkör mellett a százas szeg…kilestem, amint kilépnek a banyák és ecsetelni kezdi a szerencsétlenebb a benedvesedése történetét, és én is angolosan kiléptem a váterklózetból, ahogy illik, és a kint ácsorgó csoport előtt bemutatom a vizes bermudám, s mesélni kezdtem, hogy miként spriccelt szembe velem a víz,…he-he-he a vénasszonyokkal túlharsogtuk egymást, úgy szidtuk a helyet, a tulajt, a szerelőt…na…szóval, pajtikám, az a pillanat, amikor húgyos nadrágba állsz széttárt karokkal vagy ötven ember előtt, és mindenki téged vigasztal,…és megdicsőülsz, bazeg, mert ki nem találnák, hogy magadra vizeltél, na…ez a rokk, bazeg, ezért örök és elpusztíthatatlan. Vágod, haver?

2016/08/31 Posted by | agyszaggató | | 2 hozzászólás

   

%d blogger ezt kedveli: