fejbekása

psziluett-illúziók

Segítség! Focizunk.

noi-focicipo

Tisztelt doktor úr!

Kérem, ne haragudjon, hogy fura problémánkkal nem személyesen, hanem levélben zaklatom, de kétségbeesésem nőttön-nő, és úgy érzem, hogy halaszthatatlanul segítségre lenne szükségünk. Pontosabban nem is nekem, talán csak a feleségemnek, de elképzelhető, hogy csupán én látok problémát abban, ami egyszerűen játék.

Szóval, ez az egész bolondéria, ami nálunk zajlik, éppen a nyári Európa-bajnoksággal vette kezdetét. Tudja, a magyarok, végre, negyvenvalahány év után kijutottak a rendezvényre, és sokak meglepetésére, viszonylag jól is szerepeltek. Barátaimmal, mint egyébként minden rendes férfi, egy sörkertben izgultuk végig a meccseket, örültünk, üvöltöztünk, ugráltunk, dühöngtünk, káromkodtunk, és sírtunk is egy kicsit, annak függvényében, hogy az eredmények miként alakultak, de hát gondolom, ebben semmi kivetnivalót nem talál, még egy magasan képzett orvos sem. Csak halkan megjegyzem, hogy a társaságunkban egy mentős asszisztens is volt, de ő is szurkolóként volt jelen. Egyetlen sebet kellett ellátnia, egy történelemtanár a Gera Zoli góljánál akkorát ugrott, hogy véletlenül lefejelte a keresztgerendára rögzített videoprojektort. Kapott is néhány maflást a nyílt sebe mellé, és utána már sokkal zárkózottabban viselkedett. Na jó, még egyszer le kellett csalogatni egy tengerésztisztet a lámpavasról, ahova kitűzte a söráztatta nemzeti mezét, de az szerencsére könnyen ment, mert tengeri beteg lett a körülötte hullámzó tömegtől. Hamarosan a lényegre térek, csak szeretném, ha megértené, hogy minden a legnagyobb rendben volt, amíg haza nem mentem a portugál meccs után. Alig volt hajnali négy óra, de a feleségem már ébren volt, ami azért is furcsa, mert őt korábban sosem zaklatta fel a foci, sőt, olyannyira nem értette, hogy azt hitte, hogy a bíró valamelyik játékosnak az apja, és haza akarja ráncigálni a kölyköt a pályáról. Egyszer még olyat is kérdett, hogy nem kevés az egy labda ennyi embernek, illetve, hogy a hosszabbítást a nézőkkel kifizettetik, amikor elhagyják a stadiont?

Akkor éjjel csak annyit mondott, hogy pöccintsem be a szennyesem a rövidsarokba, de a borotvahabommal egy csíkot húzott a hitvesi lepedőn, és megfenyegetett, hogy ha átlépem, akkor kiállítás lesz a vége. Kezdett tehát durván játszani, és én azt hittem, hogy az éjjel soha nem ér már véget. Másnap meló, persze, és sípszóval költött, majd úgy a bordáim közé rúgott a másik térfélről, hogy a plafonig ugrottam, mire vigyorogva csak annyit mondott, hogy ez volt a kezdőrúgás. Amikor hazaugrottam ebédelni, a tányéron a babszemek 4-4-2-es felállásban sorakoztak, és még néhány a tányér szélén. Értetlenkedve ránéztem, és csak azt mondta, hogy azokkal cserélhetek, ha nincs ínyemre a dolog. Gondoltam, este csak kiengesztelem, lefekvés előtt a fülébe súgtam, hogy kívánom, mire megkérdezte, hogy képes lennék-e két félidőt végigjátszani, illetve fennebb tolta a melltartóját és szemtelenül megkérdezte, hogy melyik labdát választom. Alapvetően a szexuális életünkkel sosem volt gond, most viszont annyira izgultam, hogy nem ment könnyen a behatolás. Minden sikertelen próbálkozást kuncogva elintézett azzal, hogy „kapufa, drágám”. Amikor meg végre helyzetbe kerülök, akkor egyéb nem volt, csak „lőj már, lőj, már! ”.

Tudja, kedves doktor úr, nekünk férfiaknak is van önérzetünk, szóvá is tettem neki, hogy még mi következik, mire azt válaszolta, hogy kirúgás. Na, szóval, azóta lecsap minden magas labdára, ha kiüríti a pénztárcámat, akkor az számára csak egy átívelés, az albérletünket edzőtábornak nevezi, a házmesterünk hülye bíró, és a szomszéd gyerkőcöket az anyjuk előtt szólította utánpótlás csapatnak. A minap is, amikor a vízszerelő háton fekve a konyhai kagylónk alatt dolgozott, megállapította, hogy ez teljesen szabályos becsúszásos szerelés. Hát mondja meg, normális ez a nő?

Ha meglépek előle, azt mondja, lesen vagyok, ha védekezem, akkor kikacag, hogy döntetlenre játszom, és gúnyolódik, hogy nem veszem a sárgalapot. Irtózom, mert nyakunkon vannak a vb-selejtezők, és egyre elviselhetetlenebb ez a Má-ria-ria. Kérem, segítsen, ha szorult magába egy jó kis labdaérzék!

Ui. A telefonszámom a szerkesztőségben elérhető, de ha telefonon nem sikerül elérnie, akkor megkérem, hogy a sípszó után hagyjon üzenetet.

Reklámok

2016/11/30 Posted by | holmi ludens | | Hozzászólás

   

%d blogger ezt kedveli: