fejbekása

psziluett-illúziók

Elseje elsője

anyamtyukja

Azt hiszem, senki nincs a magyar nemzet soraiban, akinek a születési adatait olyan sok honfitársa tudná fejből sorolni, mint a Petrovics Sanyikáét. Annyira egyszerű a képlet, hogy a klasszikusok közt a legelső az év első napján született, hogy az Úristen hirtelen komolyra vette a Petőfi Sándorrá cseperedett nagyfiú kívánságait, és összekuszálta a halála körüli történéseket, így az ajka örömteli végszavát valóban elnyelte az acéli zörej, a trombitaszó, az ágyúdörej. Gondolom, azért tette, hogy szüntelenül beszéljenek róla, és belengje a titokzatosság, mert ez kiváló recept a felejtés ellen is. Vagyis a mindenhatóság felejthető lenne a tökéletesség feltétele mellett, ezért van minden életúton benne nyomokban az ördög patája.
A mi Sándorunk költői utóélete sem mentes e kettősségtől. Ne mondja nekem senki, hogy nem az ördög műve bebiflázandó iskolai tananyaggá változtatni a tűzhányó erejével vetekedő szilaj kurjantásait. De ott van ez a január elseje, belegondoltál, kedves olvasó, hogy hány meg hány magyar gyermek úszta meg a szekundát, mert el tudta darálni, hogy…Petőfi Sándor 1823. január elsején született… ööö… Kiskőrösön… Angyali sugallatra tervezett szexuális együttlét, terhesség és szülés, ami a magyar irodalom majdani tanításában szignifikáns pozitív változást eredményez az átmenési arányt illetően. Nem beszélve arról, hogy a bukásra állóknak ott van második esélyként az Anyám tyúkja is. Szóval, Petőfit tényleg felkészült a legrosszabbra is, ezért felejthetetlen.
Látom magam, tanítok, egy inspekció kellős közepén, kétszer tizenöt apró szempár lesi minden gesztusom, plusz még egy, amelyik távoli, mértéktartó, és talán szúrós is egy picit. Petőfi a tananyag, ezt elrontani nem lehet, gondolom… és megkérdezem a lurkókat:
– Gyerekek, ki született január elsején?
– Én nem…Én sem… Tanító bácsi, én aztán biztos, hogy nem, mert júliusi vagyok… Én márciusi… Én is márciusi vagyok, tizenkilencedikén… Én akkor születtem, amikor jön az angyal…
Khm… khm, azóta ismételgetem, hogy kérdezni tudni kell.

Reklámok

2017/12/31 Posted by | agyszaggató | | Hozzászólás

Szülinapi kása 7.

7

 

A fene tudja, hogy mi ütött belém hét évvel ezelőtt, de nyomtalanul nem tűnt el, mint látszik. Talán az ünnepek közötti tömény depresszióból próbáltam kievickélni, nem emlékszem, de kilőttem az éterbe az első bejegyzésem a Fejbekása blogon, s csudák csudája, azóta él. Nem virul, éldegél, de manapság már ez is erény. Az e-világon ha ütsz tanyát, nem kell hétszer megszüljön az anyád, de gondozni azért kell a kisdedet, nem emlőket harapdál, de mardos belülről, ha nem lelkiismeretesen foglalkozol vele. Így vagyok én is ezzel, írom, mert az enyém, és szeretem, mert az enyém, még akkor is, ha olykor leiskoláz, vagy megfeledkezem róla, mint gondatlan apuka, aki az óvodában felejti a gyereket. Ilyenkor rápillantok, hogy megnézzem, mi volt, és mivé lett, aztán legyintek, a fene tudja. Nincs semmi tanulság, de miért is lenne. Boldog új évet, barátaim, egyétek a kását, nem forró, szokásból megfújtam :)

2017/12/28 Posted by | fejbekása tálalva | | 4 hozzászólás

   

%d blogger ezt kedveli: