fejbekása

psziluett-illúziók

Almás tészta

almaspite_02

Talán sokan azt gondolják, hogy a paradicsomból való kiűzetést csupán az emberpár és a kígyó szívta meg, de igazság szerint az embertelen paradicsom komoly fejtörést okozott az Atyának is, hiszen ott maradt a fán a sok alma szedetlenül. Egy is bőven elég volt a bűnbeeséshez, a kígyó pedig, aki arra kárhoztatott, hogy a hasán járjon és port egyen az idők végzetéig, képes volt ugyan az embert rászedni, de a gyümölcsöt leszedni nem. Törte a fejét az Úr szakadatlan, és betörhette volna az almát is pálinkának, de ez még az ivásszámításunk előtt történt, Ádámot még nem gyötörte annyira Éva, ekkor még minduntalan az asszony csóré fenekére és nem a pohár fenekére nézett. Ivásszámításunk után egész más lett volna a helyzet, mert akkor csak bevert volna néhány felest, és rávert volna az asszony fenekére. A pálinka már az ördög műve, mert az Úr olyan tervet nem kohol, aminek része az alkohol. Íme, ha ide leírom az alkoholos erjedés képletét, miszerint C6H12O6 = 2C2H5OH + 2CO2, mindenki csak fogja a fejét, mert ez egy nagyon gáztörvény, csak ott figyelhető meg ehhez mérhető hatás, ahol jelen van a patás.
De az Úr csodásan működik, kisütötte, hogy legyen almástészta a fán maradt almákból, és valamilyen módon tudtára adta az asszonynak a receptet, szerintem almában, vagy na, álmában lepte meg vele, azért olyan fenséges, de erről mindjárt bővebben, egy kis porcukorral meghintve. Miután a nő megsütötte azt, amit a Fennvaló kisütött, látá mindenki, hogy ez jó, és aki nem tátá el nagyon a száját, az jól is lakott belőle. Innen kezdve lehetne az almás tészta története egy igazi sikersztori, csak ne lenne ott ez a fránya önmegvalósítás. Ne gondoljon senki sem arra, hogy az almás tésztának eszébe jutott, hogy kisüti önmagát, és igazából azzal sem lett volna gond, hogy nem elég nagy a rajongóinak tábora, hiszen népszerű, mint Petőfi anyukájának a tyúkja, aki feltehetően vasárnapi húslevesben végezte, de ennek ellenére ma is hódít az iskolaudvarokon, hanem az, hogy milyen elnevezéssel illették más süteményekhez viszonyítva: al-más tészta. Nem tudom, érted-e, kedves olvasó, hogy más tésztákhoz mérten miért kell „al-” előtaggal illetni egy isteni recept alapján készült remekművet? Mert éppen elég elrettentő példa van arra nézve, hogy micsoda felfordulást tud okozni az értelmezésben ez az átkozott félszó, mert nem mindegy, hogy párbeszédet kezdeményezünk vagy alpári beszédet folytatunk egy témáról, nem mindegy, hogy Ibihez kell az alibi, vagy Ibi kell az alibihez, nem mindegy, hogy valaki jólfésült bán, vagy kócos albán, nem is beszélve arról, hogy mennyivel szívesebben fogyaszt az ember sóba főttet, mint alsóba főttet. Pfújj! És visszakanyarodva a mindenek kezdetéhez, korántsem mellékes, hogy az ember földi paradicsomban él, vagy alföldi paradicsomon él. Sőt, kikerekítve az egészet, valóban él vagy csak alél? Gondold tovább, azért vagy a világon, hogy hass, vagy azért, hogy alhass!?
Én úgy gondolom, hogy kell még egy kis élesztő ehhez, és mélyen megértem a megrendült almás tésztát, hiszen ha a valami csak alvalami, az alárendelt dolog, az kevesebb, alacsonyabb rendű, nem éri fel azt, ami tisztsége és ereje teljében pompázik, henceg, sziporkázik. Az almás tészta tragédiája azért van kicifrázva, mert ha elhagyjuk az előtagot a nevéből, akkor teljesen elveszti az identitását, más tészta lesz belőle, pedig ő egyedi, megismételhetetlen és összetéveszthetetlen. Hogy más legyen, aki kóstolta, az nem akarhatja komolyan, hiszen a mienk maradt a bűnbeesés óta, mehetett volna nyugatabbra, ott lehetne sütemény, mitöbb, lehetne pite is, talán még amerikai is, de itt van, és a mienk, nem rosszabb az elfahéjozott nyugati rokonainál, ezért tele szájjal is erélyesen szólunk: „Igazságot a porul járt almás tésztának!” Akinek nem ízlik, az ne vegyen magának, de akinek ízlik, és csendben tömi magát, az cinkosok közt rétes, ami béles. Ja, és nem is hízlal annyira,… de ez már más tál tészta.

Reklámok

2018/01/30 Posted by | fejbekása tálalva | | Hozzászólás

   

%d blogger ezt kedveli: