fejbekása

psziluett-illúziók

Szeszélyes idők

FORECAST -- REALITY road sign

Egyszer volt, hol nem volt, egyszer volt idő, aztán időjárás, és legvégül az időjárás-jelentés. A három közül ez utóbbi a legbizonytalanabb, mert idő az van bőven, az időjárás is változatos, de az időjárás-jelentésben csak két kimenet van, mint a házasságban. Vagy eltalálja az ember, vagy nem. Úgy gondolom, hogy csak olyan ember kellene a fejét adja az efféle jósmunkára, aki tudatában van annak, hogy a bizonyosságnak tőszomszédja a bizonytalanság, és a kettő közötti határvonal változékony, mint az áprilisi idő.
Nos, volt egyszer az időben pontosan elhelyezve nemrég egy meteorológus, aki folyton a jövőbe tekintett, és azt hitte, hogy tudja, honnan fúj a szél. Mivel az időjárás a leggyakoribb beszédtéma, és ő ebben otthonos mozgott, mint lúd a jégen, a hosszú és fázós őszi estéken addig-addig csalogatott egy szeszélyes nőszemélyt melegebb éghajlatra, míg az el is ment vele. Úriember volt, nem küldte, hanem hívta. Indulásuk előtt azonban a barométer esküvőre állt, és a hölgy nem tágított, addig forogtak, mint a szélkakas, mígnem az időjós is belement a templomba, hiszen azt remélte, hogy az esküvő napfényt hoz az életébe, de végül aztán arcára fagyott a mosoly.
Ám ne szaladjunk ennyire előre, a nászúton, ami ténylegesen melegebb éghajlatról szólt, még mindkettőjükre sütött a nap, de aztán ahogy telt-múlt az idő, lassan a derűre ború jött, mert a férfinak a szakmájából kifolyólag is, a napra lehetett nézni, de más nőkre nem. Sőt, ha rajtakapták, hogy mégis elkalandozik a tekintete, akkor még a feleségére sem nézhetett, csak a napra, vagy inkább a holdra. Az időjós nem adta fel, és mivel úgy gondolta, hogy egy menyecske nem csinál tavaszt, ő minden nő szívébe akart lopni egy kis napsugarat, ezért sokszor a fellegekben járt. Igaz ugyan, hogy a felhők fölött mindig kék az ég, de neki a kékségből nem sok jutott, mert aki más nőkre szemet vet, az vihart arat, és ha a felesége rajtakapta, akkor tényleg kitört az égi zene-bona. Ez a tuti jóslat, nem a holnapi előrejelzés. Szegény asszony, látván, hogy a férje mennyire széllelbélelt, hullatta a könnyeit, mint a záporeső, visszasírta az epekedő férfit, kérdezte is a férjétől, hogy hol van már a tavalyi hó. Ilyenkor a bukott jós esdekelt a bocsánatért, lehozta volna az összes csillagot, de hát az csak annyit ért, mint eső után a köpönyeg.
A legnagyobb vihar azonban még csak készülőben volt. Ezt a meteorológus be is mondta az időjárás-jelentésben, de a hírre a pontot az tette fel, hogy a ciklont a feleségéről nevezte el. Bár ne tette volna! Az asszonynak villámokat szórt a szeme, aztán, a név kötelez alapon, tényleg vitte, mint a hurrikán a jós kocsiját, lakását, és mindent, ami ingatlannak tűnt. Köd előtte, köd utána, a szerencsétlenül járt jós pedig azután csak tiszta időt és szélcsendet remélt. Amit kapott, azt végül fel is faragták a fejfájára:

Zivataros élete volt,
Neje civakodott vele.
Épp szélcsendet jósolt, midőn
Megcsapta a halál szele.

Reklámok

2018/04/30 Posted by | tágas iszonyaink | | Hozzászólás

   

%d blogger ezt kedveli: