fejbekása

psziluett-illúziók

Nem is csoda

goldfish brain

Volt egyszer, hol nem volt, miért is ne lett volna, volt egyszer egy faluban egy ágrólszakadt szegényember egy sovány feleséggel és egy szekérderéknyi gyermekkel. A faluban alig fértek egymástól a tehetősnél tehetősebb gazdák, de ezek olyan szegények voltak, hogy a templom egerei testületileg nekik ajánlották fel az adójuk 2%-át. Nap mint nap a sok nyivákoló és folyton éhes kölyök között tengődött a szerencsétlen ember, és olykor a bolha adott vért neki, hogy nehogy elpusztuljon. Akkora volt az éhség, hogy a családi vacsoracsatán háromszor is a kútvíz lett a győztes menü, kétszer pedig a puliszkapára, amit a huzat hozott át a szomszéd konyhájából. Amikor már zöldet-vereset láttak az éhségtől, akkor a sovány fehérnép rámordult az emberre:
– Nézd meg, te ember, hogy a szomszédoknál még a macskák is tejfelt esznek, tőlünk meg már az is megszökött, hogy éhen ne dögöljön. Mozdíts már valamit!
A szegényember fogta magát és egy rossz hálót, s lement a tópartra, mert úgy gondolta, ő tud a zavarosban halászni. Valóban nem kellett sokat várnia, hamar rámosolygott a szerencse, nemsokára ott ficánkolt a rozoga hálóban egy piciny halacska, és csodák csodájára meg is szólalt:
– Engedj vissza, szegényember, s nem bánod meg! Teljesítem egy kívánságod, bármi is legyen az – rimánkodott a kis hal.
A szegényember megszédült a nagy lehetőségtől, húshegyeket látott maga előtt, borral teli hordókat, kemencényi frissen sült kenyeret, gyümölcstől roskadozó kosarakat, gömbölyű asszonyt, maszatosan mosolygó gyermekeket.
– Kívánhatok olyasmit is, amit soha más nem kívánt? – vigyorgott kajánul.
– Persze. Egy kívánság erejéig bármit – erősködött a halacska.
A szegényember visszadobta a halat, majd hosszan morfondírozott.
– Akkor én azt kívánom, – okoskodott – hogy az asszony engem többé sose szidjon!
– Rendben, úgy lesz – mondta a kis hal, azzal szépen tovaúszott.
A szegényember fogta a hálót és hazaballagott, belépett az udvarra, és szembeszaladt vele a sok éhes, követelőző gyermek. Amint szabadulni tudott tőlük, rögtön az asszonya felől kezdett érdeklődni, mert nem hallotta a száját, meg volt győződve, hogy ezután csak csöndesen mosolygó, szelíd asszonyt lát.
– Édesapánk, – próbálták túlharsogni egymást a gyermekek, – édesanyánk beült egy idegen ember autójába, és elment, azt mondta, többé nem veszekszik magával.
A szegényember leült a putri előtti lócára, két kezével sokáig támasztotta a fejét, és azon morfondírozott, hogy a csodatevő halaknak vajon női vagy férfi agyat adott a fennvaló.

Reklámok

2018/05/31 Posted by | agyszaggató | | Hozzászólás

   

%d blogger ezt kedveli: