fejbekása

psziluett-illúziók

Kakastrófa

little rooster

Lapozz tovább, kedves olvasó, ha hiszel még a mesékben! Csalódni fogsz, mert én most a pőre igazságra esküdtem fel, merthogy minden mesének van egy folytatása, ami sokkal valóságosabb, mint az eredeti történet. Igaz ugyan, hogy hétköznapibb is, de az életünk zöme mégiscsak felfűzött szürke napok sorozata, amit olykor-olykor megszakít egy kifényezett ünnepnap, amikor tyúkhúsleves párolog az asztalon és rozmaringos csirkemellel mérik a bőséget.
Bizonyára emlékszel még azokra az időkre, amikor szájtátva hallgattad, hogy miként járt túl a török szultán eszén a kiskakas, aki minden áron vissza szerette volna kapni a gyémánt félkrajcárját, amit valami féleszű egy szemétdombon rejtett el. Teleszívta magát vízzel, tűzzel, és végül még a pokolnál is rosszabb helyre került, egy meleg éghajlaton élő, elhízott férfi nehezen szellőztethető bugyogójába, ahonnan darazsakkal mentette ki magát, hogy aztán felszippantsa annak az összes aranyát a kincseskamrából. Azt tudjuk, hogy ezek után hazatért, de az el nem mondott igazság csak féligazság, mert mellé lehet csapni még egy folytatást, ami lehet, hogy félig gazság, és korántsem hepiend. Sajnos, a mesés történeteket nem tudósok írják, és mindig a csúcson fejeződnek be, így nagyon kevés az igazi követéses vizsgálat, amiből kiderülhetne, hogy egy olyan főhős, mint a kiskakas nem-e fő ősi recept szerint bele egy újházi húslevesbe. Tudniillik az akkor igazi, hogyha szerelemben edzett, kivénhedt kakasból készül. Vagy talán az is előfordulhat, hogy konfliktusba keveredik a templomtornyán feszítő érckakassal, összeakad a sarkantyújuk, és egyik sem tágít.
Szóval, én csak azt akarom mondani, hogy ami elromolhat, az jó eséllyel el is fog, és ez alól egy öntelt kiskakas nem lehet kivétel, főleg ha tele van pénzzel és körülötte tyúkok forgolódnak. A tyúkok ugyanis buknak az olyan hímekre, akik tele vannak lóvéval, és a kiskakas képtelen volt annyi ígéretet elrebesgetni és beteljesíteni, mint ahányan szerették volna. Ezek a tápon élő tyúkok pedig rendkívül rámenősek, és akkor még a formás és testes libákról nem is beszéltem. Folyton tömni kell őket. Még arra is rá volt kényszerülve, hogy korán reggel kukorékoljon, mert miután a tyúkok felkeltek, többé nem jutott szóhoz. Persze ez krónikus fáradtságot eredményezett, és egyre úgy érezte, hogy neki már nyolc, pedig egy baromfiudvarban ébernek kell lenni, különben eltipornak a birtokháborítók. A viadalhoz azonban nem volt ereje, ráadásul, amikor egy rosszmájú liba elgágogta, hogy mekkora kincsen kotolnak, egy sereg pulykakakas jelent meg az udvarban. Ők folyton idegesek, és úgy viselkednek, mint a rendőrök, csak szidnak és büntetnek, így a kiskakas vörös létére berezelt, és nagyon szökhetnéke támadt. Szerencsétlenségére, a szökés kivitelezését egy pekingi kacsára bízta, aki csak ferde szemmel tudott nézni, és – nem sült le képéről a bőr, – a nyugati út helyett keletet javasolta, mondván, hogy nyugaton már nem szeretik a tökös kakasokat, a kappanoké a jövő. A kiskakas a nagy vagyonát végül áttestálta erre a kínai figurára, csakhogy mehessen, de a globális felmelegedésre hivatkozva így is csak egy hűtőkocsiban kapott helyett. Fagyasztva érkezett, és a török császár aznap este kakastöke pörköltet vacsorázott. Hát, körülbelül ennyit a mesékről.

2019/03/31 Posted by | agyszaggató | | 2 hozzászólás

   

%d blogger ezt kedveli: