fejbekása

psziluett-illúziók

Mentős másként

ambulance 03

Kétségtelen, vannak olyan mesterségek, melyeknek őszinte művelői ritkán röhögnek fel, mert halál komoly feladatokat látnak el. Nehéz elképzelni egy hullamosót, egy sírásót, vagy kórboncnokot, hogy, ha nem is hahotázva, de legalább vigyorogva végzi munkáját, de nem is kell a másvilágig nyúlni, hogy lefagyjon a mosoly az ember arcáról, hiszen a szenvedés és nyomorúság a sajgó és lüktető valóság sajátosságai, és nem valamiféle pokoli absztrakciók. A kín az élet velejárója, és aki sokszor szembesül vele, annak értelemszerűen nem móka a túlélés.

Azok, akik a halál karmai közül ráncigálják vissza társaikat nem feltétlenül életvidám emberek, sőt, szociális érzékenységüket kikezdik a szemük előtt játszódó tragédiák, ezért nemritkán kérges lelkűek és ridegek. Ez valamelyest érthető is, hiszen önmagukat védik, a korlátlan együttérzés felőrölné idegeiket, ezért inkább elhessegetik a tolakodó nemkívánatos tartalmakat, és kitépik szívükből a csírázó részvétet. A morózus személy nem feltétlenül rossz ember, csak hát ő az árnyékos oldalon izzad.

Egy rohammentős ismerősöm mesélte a nyugdíj előtt sokat tapasztalt kollégájáról, hogy a hívásokra egyre idegesebben és türelmetlenebbül reagált, márpedig kívánatos a pontos anamnézis a kórházba szállítás előtt. Nyilván, ha eszméletét vesztett betegről van szó, akkor legtöbb esetben az adatszolgáltató személy valamelyik családtag, akinek ugyancsak óriási stresszt kell legyűrnie, hogy a személyi adatokat, és főleg a panaszokat és tüneteket a leghitelesebben elmondja. Meg van ijedve, és tehetetlennek érzi magát. Szóval, ez az öreg fószer vette fel a kagylót egy hívásnál, és amíg a vonal másik végéről a telefonáló kétségbeesetten meséli, hogy milyen rosszul néz ki a beteg, addig ez durcásan adatokat kér:

– Nevet! Hé, álljon le! Nevet!

Mire a másik:

– Nevet az öregistent, ’sze olyan beteg, hogy hal meg!

2019/09/30 Posted by | korai megomlás | | 1 hozzászólás

   

%d blogger ezt szereti: