fejbekása

psziluett-illúziók

Tüzet rakott…

Igen, igen, igen… nagyon felemelő érzés, amikor egy viszonzott pillantás az egekig repíti az embert, és ott hagyja lebegni, hogy a lába nem éri a földet, és képzeli, hogy a másik is éppen most cseréli a gravitációt valami mámoros levitációra, úgy, hogy a láthatatlan szemsugarakból font kötelék, egy acélsodrony erejével megtartja a billegő világot.

A szemkontaktus csodálatos dolog, főleg, ha tüzet szállít, mert olyan mint a hidegben kölcsönadott pulóver, melegíti a szív környékét. Ha nagy a berobbanás, akkor bizony egyéb testrészek is bizseregni kezdenek, a hőhullám pillangók százait csalja az alhas környékére, és zsibbadás költözhet az ujjbegyekbe, lábujjakba, mitöbb, még a fejbőrön is tüzes hangyák ezrei masíroznak, talán… szerelmi csatára.

Kedvelem azokat az embereket, akik, ha befordulnak a konyhára, akkor reménykednek abban, hogy a tegnapi hamu helyett parazsat találnak egy ifjúi szemben, és még arról is megfeledkeznek, hogy múltkor is megszívták. Igen, ez is az élet elegáns kis igazsága, hogy, aki füstöt szeretne, annak parázsért kell nyúlnia, és szívni kell. Könyörtelenül.

De méginkább szeretem azokat, akik annyira átadják magukat az érzésnek, hogy az egyszerű tények szilárd vázából kitörnek, és ellopják a szikrát, hogy lángerdőbe borítsanak szívet, agyat, és szíves engedelmükkel, ágyékot. Na, ez az a pillanat, ami minden vágy himnusza. A költő sorai incselkedőek. Csak sejtet, csak visszavon, csak helyesbít, de az értő olvasó már a hús győzelmét ünnepli, tobzódik és élvez. Lám, hogyan.

Falusi előadáson voltam, amikor az előadó dalban jelezte, hogy a remény koordinátáit követve befordult a konyhára. Ismerik a dallamot bizonyára, még hamisan is jól cseng. A túlfűtött alkalmi színész akkora tüzet szított, eszemadta, hogy a leégés garantált volt, pedig csak egy huncut szócserével élt. Véletlenül. Ezt énekelte: Tüzet rakott, baszomazta… Az értő közönség felállva tapsolt.

befordultam a konyhara

2020/06/30 Posted by | lélekköret | | 4 hozzászólás

Egy alsóbb nemű selyemhernyó krónikája

Az volt a félszem, hogy
végleg begubózom,
de a selyemútnak hála,
textilben utazom.
Selyembugyi lettem
egy kisasszony ülepén,
engem tapizgat most minden
neméhez nevéhez hű legény.

silkworm-caterpillar-silhouette-tile

2020/05/31 Posted by | agyszaggató | | Hozzászólás

%d blogger ezt szereti: