fejbekása

psziluett-illúziók

Különös mázasság

lotto 03

Egyszer volt, hol nem volt, hatodhat országon is túl, volt egyszer egy telitalálat. A szilveszteri hatoslottón. Negyvenöt számból hatot kell megtenni, és mind a hat számnak be kell jönnie a sorsoláson. Nagyon nagy mázli kell ahhoz, hogy az ember megüsse a főnyereményt, nem megy olyan könnyen, mint mondjuk megütni a bokáját, itt körülbelül ugyanakkora esélye van annak, aki játszik, mint annak, aki nem játszik. Érdekes viszont, hogy a megfigyelések szerint, a nyeremények nagysága fordítottan arányos a nyertesek intelligenciahányadosával, vagyis az együgyűség mentén elég megbízhatóan be lehet jósolni, hogy hova megy a nyeremény. A balgák bevonzák a szerencsét. Pont egy ilyen alkat volt ez a Kasu Győző, aki elvitte a főnyereményt a szilveszteri húzáson. Annyi pénzt nyert hirtelen, hogy élete végéig megengedhette volna magának, hogy csak addig használja a szappant, amíg elkopnak rajta a betűk, és úgy vehette volna a pompás autókat, mint más a levegőt, vagy akkora házat építhetett volna, hogy az egyik szobája ablakából a jegesmedvéket fényképezze, míg az átellenben lévőből pedig a bőgőmajmokat etesse az esőerdőben. No, de Kasu Győző nem siette el sem az ingó, sem az ingatlan vásárlást, annál inkább sietett eldicsekedni azzal, hogy új extrémsportot űz, pénzhegymászásra szegődött, és nagyon élvezi a dolgot. Mondanom sem kell, hogy a hír hallatán nagyon megszaporodtak a barátai, pedig korábban annyira magányos volt, hogy a pingpong meccseit a fallal játszotta, és a munkahelyi karneválon is magányos cédrusnak öltözött, sőt, az utcán még a villamos is kikerülte. Csődültek a fiúk, lányok, fényezték Győzőkét éjjel-nappal, és ő kezdte felfedezni páratlan kvalitásait: aranyosnak mondták, holott korábban aránytalannak titulálták, nagylelkűként méltatták, holott korábban szőrős szívűnek gondolták, nemesnek szólították, holott korábban azzal csúfolták, hogy akkora paraszt, hogy disznóperzselővel szárítja a haját. Mondjuk ez nem volt alaptalan, mert Győző kopasz volt, mint a gyalult deszka, de a mai lányoknak bejönnek a bőrfejűek, mert a fényük a Mercedes motorháztetőre emlékezteti őket, azt pedig olyankor látják, amikor az anyósülésen kuporognak a kopasz mellett. Volt a látogatók között egy lány, akit Delilának hívtak, szép fekete haja volt, de lilának látszott, és kis huncut szemével teljesen megigézte ezt a Győzőt, addig duruzsolt a vékonyka hangján a fülébe, és addig simogatta annak a kopasz fejét, hogy a férfi belezúgott teljesen. Mondtam, ennek a Győzőnek nem a hajában volt az ereje, viszont Delilának volt esze a haja alatt. Igazi aranyásó csaj volt, nem engedte magához túl közel a férfit, de sosem fogyott ki a mézes-mázas szavakból. Szegény Győző úgy érezte magát, mint aki kívülről nyalogatja a lekvárosüveget, dehát bevillant neki, hogy a pénz hatalom, ám erre Delila azzal válaszolt, hogy a pénz nem boldogít, az igazi szerelem az ínségben és távollétben edződik. Ezen Győző igen hosszan gondolkodott, majd tanácsot kért, hogy mitévő legyen. Delila könnyes szemmel sóhajtott egy nagyot, majd előadta, hogy mi lesz a szerelmük próbája. Elviszi az összes pénzt egy másik kontinensre, hogy ne zavarja a férfit döntéseiben, és ha egy esztendő után is tart az epekedés, akkor bizonyossá válik, hogy egymás mellett találják meg a boldogságot. Úgy is lett. Delila könnyen jött, de nehezen ment, azt hiszem, nem a szíve miatt, az utazótáskája volt rém nehéz. Egy év múlva üzent: rossz döntés volna összeszűrni a levet egy nincstelen férfival.

lotto 02

Reklámok

2018/07/30 Posted by | korai megomlás | | Hozzászólás

Szökevény

csipketeven

Engem igazán meglep, hogy a filmvilág közepe miért van az északi féltekén. Ki tud annyi embert pontosan egyszerre leültetni a képernyők elé mint a délamerikai telenovellák? Ki tud még annyira szeretni, gyűlölni, élvezni és szenvedni mint azok a hősök, és persze ki tudja annyira pontosan körülírni a boldogságot és boldogtalanságot mint a délutáni sorozat?

Nagy élvezettel vetem bele magam én is ezekbe a parfümillatú történetekbe, bár tévét nem nézek, tudom, hogy nem vagyok esélytelen, ha Paulinák, Rosalindák, Esmaraldák és más csacska angyalok szívéről kell fellebbenteni a fátylat, értem én ezeket, tudom a történetüket, hiszen én magam is hasonló filmek szereplője vagyok, ezért szívesen kapcsolódom be olyan megbeszélésekbe, amelyek szívtiprók és áldozataik bonyolult cselszövéseit, vagy ártatlanul vérző szívek reménytelen vergődéseit firtatják.

Hát az, amelyikkel megszökött, az nem ennek a másiknak volt a korábbi férje? Hát nem arról volt szó, hogy a közös gyermek miatt nem hagyják el egymást? És az a jóképű doktor, hogy lehet ennyire aljas, hát nem kötelezi őt a hippopotámuszi eskü, hogy a páciensei lázát ne a bájdorongjával mérje, na? Az anyósa mit mind üti bele az orrát, ’sze tőle megszökött még a macskája is, miért nem engedi a fiatalokat, hogy élvezzék a vagyont? Külön kell költözni, mondom én… meg hát, hogy képzelik?!… egyszerre hárman nem lehet csókolózni!

Igen, igen… minden mondat beleillik valamelyik sorozatba, mert ezeknek a filmeknek az erőssége az életszerűség, hiszen az életünk teljesen filmszerű, na, most nem tudom pontosan, hogy melyik milyenszerű, de az nagyszerű, hogy kéz-a-kézben járnak, pont mint a filmeken, vagy az életben.

Van ehhez egy kiváló, nem filmstúdióból lopott történet, hanem olyan jó forró délutáni, falusi, sorozatnézős, amikor az egész szomszédság és rokonság begyülekezik a hűvös elsőházba, a képernyőbe lógó csipkét felhajtják gondosan és befogják a végét a kékeszöld muranói üveghal alá, hogy a látványban ne zavarjon. Az élet és a film ilyenkor kezet fog, együtt cikáznak a szemekben, együtt ugrálnak szívről szívre, szusszantva és dobbantva, együtt bizseregnek háton és hajlaton, és együtt himbálóznak a fejek fölött a csilláron.

Megy a film, és az élet kissé lennebb csúszva, valami Glória éppen el akarja lopni a pampák királyának fejéről a glóriát, és lent a hírsávban fut a szöveg arról, hogy szökésben van egy fegyveres katona, akit elhagyott a szeretője. Szerelmi őrületében veszélyes lehet, és a hatóságok országszerte nagy erőkkel vadásznak rá, így a szelíd pampák és a sötét erdőmélyek egyszerre szállítják a szüszpanszot a kis szobába. Néhány perccel később, amikor a képernyőn a pampák szerelmesei egymásnak esnek, jön az írott hír alól, hogy elkapták a bakát, lefegyverezték, mindenki biztonságban van. A szobában az egyik szemfüles unoka közvetít is hangosan:

– Elfogták a szökevényt, le van fegyverezve, viszik már a börtönbe.

A nagymama mereszti a szemét a tévére, csókolóznak vadul a fiatalok, ahogy kell. És ekkor rosszallóan kifakad az öreg hölgy:

– Nem szégyelli magát az ilyen?! Nézzünk oda, te…! Most kapták el, és még van kedve csókolózni?!

2018/06/30 Posted by | korai megomlás | | Hozzászólás

%d blogger ezt kedveli: