fejbekása

psziluett-illúziók

Mentős másként

ambulance 03

Kétségtelen, vannak olyan mesterségek, melyeknek őszinte művelői ritkán röhögnek fel, mert halál komoly feladatokat látnak el. Nehéz elképzelni egy hullamosót, egy sírásót, vagy kórboncnokot, hogy, ha nem is hahotázva, de legalább vigyorogva végzi munkáját, de nem is kell a másvilágig nyúlni, hogy lefagyjon a mosoly az ember arcáról, hiszen a szenvedés és nyomorúság a sajgó és lüktető valóság sajátosságai, és nem valamiféle pokoli absztrakciók. A kín az élet velejárója, és aki sokszor szembesül vele, annak értelemszerűen nem móka a túlélés.

Azok, akik a halál karmai közül ráncigálják vissza társaikat nem feltétlenül életvidám emberek, sőt, szociális érzékenységüket kikezdik a szemük előtt játszódó tragédiák, ezért nemritkán kérges lelkűek és ridegek. Ez valamelyest érthető is, hiszen önmagukat védik, a korlátlan együttérzés felőrölné idegeiket, ezért inkább elhessegetik a tolakodó nemkívánatos tartalmakat, és kitépik szívükből a csírázó részvétet. A morózus személy nem feltétlenül rossz ember, csak hát ő az árnyékos oldalon izzad.

Egy rohammentős ismerősöm mesélte a nyugdíj előtt sokat tapasztalt kollégájáról, hogy a hívásokra egyre idegesebben és türelmetlenebbül reagált, márpedig kívánatos a pontos anamnézis a kórházba szállítás előtt. Nyilván, ha eszméletét vesztett betegről van szó, akkor legtöbb esetben az adatszolgáltató személy valamelyik családtag, akinek ugyancsak óriási stresszt kell legyűrnie, hogy a személyi adatokat, és főleg a panaszokat és tüneteket a leghitelesebben elmondja. Meg van ijedve, és tehetetlennek érzi magát. Szóval, ez az öreg fószer vette fel a kagylót egy hívásnál, és amíg a vonal másik végéről a telefonáló kétségbeesetten meséli, hogy milyen rosszul néz ki a beteg, addig ez durcásan adatokat kér:

– Nevet! Hé, álljon le! Nevet!

Mire a másik:

– Nevet az öregistent, ’sze olyan beteg, hogy hal meg!

2019/09/30 Posted by | korai megomlás | | 1 hozzászólás

Jobb volna, ha jó lenne

confusedman

Tudod, jobb lenne, ha most szopikálnál egy kicsit, kincsem, hisz azért sírsz te, mert éhes vagy, na, így na… Látod, túl mohó voltál, drágaság, most fáj a hasikád, jobb lett volna, ha nem szívod úgy tele magad. Ne sírdogálj, aranyom, elmúlik, apu is fáradt, anyu is fáradt, jobb lenne, ha alukálnál, mert késő van, holnap jobb lesz, majd meglátod.
Jaj, te kis rakoncátlan, mondtam neked, hogy jobb lenne, ha fogóznál, ugye, most beverted a fejed! Fáj? Na, gyere csak ide, megpuszilom, így, ni… Máris jobb, ugye? … Óóó, jobb volna, ha anya adná a szájacskádba, nézd most meg az egész kanállal az öledben kötött ki. Jobb lenne, ha odafigyelnél, most ne azt a legyet nézd!
Menj bátran, kicsim, jobb volna, ha most a gyerekekkel játszanál, ne öleld az óvónéni lábát, ő is azt szeretné, hogy a játszóház körül bújócskázz a többiekkel. Jobb lenne most már, ha összeszednéd a játékokat, tudod, nem szeretjük a rendetlenséget, aztán gyere, jobb lesz, ha ágyba bújsz és meghallgatod a mesét. Jaj, na, drága gyermek, mondtam én neked, hogy jobb volna lefekvés előtt pisikálni, most ki kell mosnunk az ágyneműdet újra, jobban tennéd, ha szólnál, nincs minden napra tiszta ágynemű.
Jobb volna, ha nem lépnél a pocsolyába, te gyermek, nem lesz az iskolába száraz lábbelid, kerüld ki szépen, jobban tennéd, ha nem szerepelnél a többiek előtt, nem kell átgázolni minden tócsán! Ha kérdez a tanítónéni, akkor jobb lenne, ha jelentkeznél ügyesen, de ha azt kérdi, hogy segítettünk-e a házi feladatban, akkor jobb volna, ha azt mondanád, hogy ááá, dehogy. Nem értem, hogy miért érdekelnek téged a madarak, sokkal jobb volna, ha a kémiát ismételnéd, minden ilyen halász-vadász-madarásznál jobb orvosnak lenni, madárfüttyből nem lehet megélni. Hagyd most a barátokat, jobb lenne, ha a felvételi lebegne a szemed előtt, a barátokat majd megkapod, jobb volna, ha nem diskurálnál velük egy darabig! Mondtam neked, hogy jobb lenne tanulni, nesze neked, most mehetsz libát őrizni, és ha elszállnak, húzhatsz utánuk délre, van bőven mosatlan mindenfele!
Menj el, fiam, jobb lenne, ha hagynád azt a libát, te jobbat érdemelsz, egész nap csak billegeti magát, nézd meg jobban az anyját, apját, biztos ez kell neked!? Mit mind akadékoskodnak? Hát nem jobb volna az esküvőt őszire tenni, nyáron mindenki szerteszét, ahány helyen voltunk apáddal, amennyit fizettünk, az lenne a legjobb, ha mindenki visszajönne, nem? Jobb volna, ha maradnátok fiam, ugyan biza, hogy fizetitek majd az albérletet, s a szegény kicsi is, lesz ott neki külön szobája!?
Jobb volna, ha végre nem az anyád szavát lesnéd, én vagyok a feleséged, jobban tudom, hogy mi kell a paradicsomlevesbe. Cukorral a legjobb! Tedd le azt a poharat, és nyögd ki végre, hogy mit szeretnél!
– Talán jobb volna, ha csak egyszerűen jó lenne.

2019/08/30 Posted by | korai megomlás | | Hozzászólás

%d blogger ezt kedveli: