fejbekása

psziluett-illúziók

Sírbolti eladót alkalmazunk! Túlvilági (sz)álláshirdetés

meghalni kovekkel

Porral kereskedünk, ez minálunk legális,
ajánlatunk rémes, és minimum letális,
non-stop jelleg, egyműszakos állás,
teljes körű heverőkiszolgálás,
csak hanyatt dolgozzon, és nem hanyatt-homlok,
passzív munkavégzés, itt oszlanak a gondok,
apropó, a bomlás, a szagképzettség fontos,
bűzben fogantatik a halálos boltos,
ne legyen rest hálni, s azt éjt-nappá téve,
a munkánál a csont legyen odatéve,
ne nyüzsögjön, ne zsongjon, itt mások is lakoznak,
árufeltöltéssel az élők foglalkoznak,
nem kell a nyitottság, tartson mindig zárva,
a pondrók vesznek itt majd mindent a leltárba,
és ne hivalkodjon a lyukas markával,
ám legyen szellemes a bolti szarkákkal,
legyen merev, hideg és persze, semleges,
a jó kommunikáció emitt felesleges,
a talpraesettség lent több mint utálatos,
de ha már szétesett, az mindjárt csudálatos,
elmés agya helyén remegjen kocsonya,
de ha üres a fej, akkor tisztán jó koponya,
jaj, és nagyon fontos a jó teherbírás,
sok mázsa föld alatt fölös tett a sírás,
ha fekszik az ajánlat, és hajt a megfelelés,
szólunk: határozott hátrány a jó megjelenés,
tapasztalatból is elég az egyszeri,
és felejtsen el mindent, mi fennkölt és emberi,
amit biztosítunk: fekhely fakabátban,
majd a végén elszámolás, kriptavalutában,
ha fény derül rá, hogy mennyi pénz üti a markát,
néhanap feljöhet, hogy fújja el a gyertyát,
ha álma épp lidérces, indulhat már most is,
irományból elég a curriculum mortis,
ha semmi hájjal megkent, csak csontjain zörögjön,
essen be mihozzánk, és maradjon örökkön,
ha leszakadt pofája, és irtóztat külsővel,
jelentkezni lehet fényképes sírkővel.

2019/10/31 Posted by | pandemonium internus | | Hozzászólás

Orvosnál

lovetriangle

Gyimesben, ott, ahol a párás hegyek olyan formásan sorakoznak egymás mellett, mint valami óriási, gőzölgő puliszkák, és a patakok úgy szeletelik őket, mint a finom cérnaszál, élt egyszer néhány jó ember. Külön-külön voltak jók, együtt már ez kevésbé mondható el róluk. Az egyikük szép szál férfi volt és tanár ember, messzi földről került ide, kovártélyban lakott egy öregasszonynál, a másikuk szintén férfi volt, apróbbacska, de jó eszű és hirtelen haragú ember, ő volt a falu orvosa, a harmadik pedig egy szép fiatal asszonyka, aki gyógyszerész volt. A kiszámíthatatlan és folyton fintorgó sors úgy hozta, hogy az orvos és a gyógyszerész házasságban éltek, ami az egymást kiegészítő szakmai kompetenciák mentén igen kívánatosnak és hasznosnak mutatkozott, ámbár az asszonyka kívánsága nem mindig esett egybe a férje kívánságaival, annál inkább a tanár úréval. Szóval a háromszög minden csúcsa rendben lett volna, csak az azokat összekötő szálak bizonyultak problémásnak. Az ilyen fura térbeli idomot nevezik szerelmi háromszögnek, aminek az a jellemzője, hogy általában egyiket sík hülyének nézik, és a másik kettő közelít egymáshoz a térben, persze, ha jó időben vannak egy helyen. Ennek a háromszögnek a derék szöge tehát a doktor úr volt, a tanár úr ágaskodó termeténél fogva is a hegyes szög volt, és a patikus menyecske neki volt a pótszöge, amikor tehette. És tehette egy jó darabig, mígnem a férjének szöget ütött a fejébe, hogy a felesége talán mégsem olyan hűséges, mint a döglött kutya, ezért kitalálta, hogy elutazik jó messzire, s majdan, amikor a másik kettő a friss gyimesi szellőcske okán beleborzong a lehetőségbe és összebújnak, akkor szerez nekik egy életre szóló meglepetést, azzal, hogy visszakérezik a hitvesi ágyba.
Úgy is történt. A doktor úr, sűrű sóhajtozással és nagy csomagokkal távozott otthonról egy életmentő konferenciára, s talán még a falu végéig sem jutott, mialatt a csapodár páros az ágyba jutott, és falták egymást, mint a récék a finom gyimesi sárga galuskát. A férj azonban nem tudta lenyelni azt, hogy a másik kettő egymáson csámcsog, így fogta magát, és visszafordult. Így a forró helyzet égővé alakult, s lobbant az apró orvoska burája is, nekiesett és püfölni kezdte az egy bánatos fejjel nagyobb tanár urat. Szegény tanár, jólneveltségének és talán a pedagógiai optimizmusának köszönhetően úgy döntött, hogy ő most tényleg csak szenvedő és nevelhető fél lesz, vissza nem ütött volna semmi pénzért, csak játszodta a szilvásdit. Vagyis az orvos ütötte, s ő kékült. Aztán amikor a kisember belefáradt a verésbe, akkor a tanár hazakullogott nemcsak lógó, hanem vérző orral.
Hazaérvén, az öregasszony, akinél lakott, meglátta és összecsapta a tenyerét ijedtében, de mivel a gyimesiek igen tapintatos emberek, meg sem tapogatta a tanár úr orrát, csak ellentmondást nem tűrően kijelentette:
– Doktorhoz kell mennie, tanár úr!
– Épp onnan jövök – jött a válasz.

2017/11/29 Posted by | pandemonium internus | | Hozzászólás

%d blogger ezt kedveli: