fejbekása

psziluett-illúziók

Felhajtás

wc vilagito

Nagy probléma ez a hajtás a mai világban. Teljes a felfordulás, ami nem is csoda, hiszen van belőle be-, ki-, el-, át-, meg-, össze-, vissza-, le-, na és persze, ez az átkozott felhajtás. Mert mind közül ez utóbbi okozza a galibák jórészét, a többi viszonylag ártalmatlan igekötős szerkezet, ez utóbbinál viszont valami bűzlik.
Behajtani, ha nem szabad, akkor azt tilos tábla jelzi, de ha nincs tiltótábla, akkor bárki megteheti, ezért van az, hogy a rossz fiúk is gyakran behajtással foglalkoznak, persze megtoldva egy-két maflással, a tiltás ellenére. A kihajtás még egyszerűbb, még az árva virág is kihajt, ha eltalálják az esőcseppek, hát még az ember, ha pásztornak áll, akkor mindent jószágot kihajt a legelőre, és magát is kihajthatja, ha az órája nem karóra, hanem igazi pásztoróra. A hintáztatás végén általában valaki elhajt a tett helyszínéről, rosszabb esetben elhajtják, de nem kell kétségbe esni, ezért nem jár büntetés. Ha mégis, akkor az már áthajtás. Valami piroson a legveszélyesebb, de csak ha rendőr van a közelben, egyébként izgalmasabb mint a szexben az utójáték. Jaj, meg persze, ha összkerék meghajtású a verda, akkor nem is érdemes megállni, a zsaruk csak autó mellett menő fiúk, az autóban még autópályán is kispályások. Aztán ott van ez az összehajtás, ez teljesen jellegtelen rutinmunka, amit vasalás után a lelkiismeretes háziasszonyok és a katonai kiképzésben edzett férfiak oly módon is hibátlanul elvégeznek, hogy közben sorozatfilmet néznek, vagy bujkálnak egy sorozat elől. Majd, ha leszáll az est, akkor a jó pásztor visszahajtja barmait a karámba vagy istállóba, a gavallér visszahajtja patyolattiszta zsebkendőjét a felső zsebében és pajzánul mosolyog, az elfáradt anyuka visszahajtja az olcsó pelenka szélét, hogy éjszaka ne legyen átázás, a gyilkos meg visszahajt a tett helyszínére, kockáztatva az elázást.
A lehajtással viszont közel kerültünk a problémák gyökeréhez. Lehajtott fejjel élni nem kellemes dolog, bár a földi élőlények zöme talajszinten mozgolódik, azért jó lenne észrevenni olykor a fejünk fölött keringő szabad madarat is. Na, de ha már ragaszkodunk a röghöz, és pályán rohanunk sietősen, akkor nem árt néha lehajtani, fellélegezni, megpihenni és feltöltődni. Ám mind közül a legfontosabb, hogy használat után a vécéülőkét le kell hajtani, és itt jön képbe a felhajtás, mert csak azt lehet lehajtani, amit korábban felhajtottak. Nos, ez a felhajtás viszont eredendően a nemiséghez kötődik, hiszen átkozott férfiszokás az, hogy csak úgy elfelejtik a lehajtást, mint finommozgást, s marad az ülőke, mint egy művi felkiáltójel, az ég fele meredezve, figyelmeztetve az emberiség másik felét arra, hogy a dolgok nem úgy állnak, ahogy kellene. A jelenséget súlyosbító körülmény, hogyha a férfi felhajt korábban valamit, ami a nő szerint már egyáltalán nem hiányzott, hiszen ez egyaránt növeli az ülőke felhajtásának gyakoriságát, és a családi perpatvar, mint felhajtás lehetőségét is. Na, erre mondta valamelyik bölcs, hogy vissza a természetünkhöz… vagy természethez. Nem is tudom, melyik jobb.

Reklámok

2018/02/28 Posted by | blokkultizmus | | 2 hozzászólás

A bankó

Dollars funnel.

Értékes témához illően, a bankó a földön hevert. Pontosabban a liftajtó előtt, a lépcsőház félhomályában, és hivalkodóan csillogni véltem kékes-zöldes hasát, amint a fülkéből ráeső fényben pöffeszkedett, majdhogynem vonaglott, mint egy ölre kérezkedő szajha, aki minden áron emberi bőrön szeretne tapadni. E nyílt kínálkozás annyira megzavart, hogy, bár egyedül voltam, alaposan szétnéztem, pókhálókkal leplezett, fürkésző kamerákra gyanakodtam, vagy hajszálvékony madzagra, amin elrándítják a csalit bujkáló sihederek, és harsányan felnevetnek a kövér csendben, ha üreset markolok.
Az ujjaim idegesen szorították át, és amint a farzsebembe csúsztattam, tisztán hallottam kéjes ropogását. Mintha elégedetten nyugtázta volna, hogy jó kezekbe került, s mint kis parazita a gazdatesten, simult, hogy nehogy idegennek érezzem, és ijedtemben lerázzam magamról.
Mert valóban annak éreztem. A nyikorogva emelkedő liftben csak a gondolataim suhantak hangtalanul. Rögtön látni véltem, amint könnyező, kétségbeesett kisfiú keresi, a vaksi házmesterné tapogatózik utána, a tejesember káromkodva kutatja, majd a ház összes lakója, egymás hegyén-hátán, apró kis kézilámpák cikázó fényénél, morogva, hogy ez hallatlan, hogy eltűnhet egy bankó az évek óta egymással élő közösségben, hiszen úgyis minden kiderül, mert itt még semmi nem maradt titokban. Sem a vékony fizetés, sem a reggeli tojásrántotta, sem az arréb tolt hideg vacsora, sem az elcsattanó pofonok, sem a kényszerű szex, sem az ajtók előtti részeg mocorgások, sem a tűsarkok izgató koppanása, sem a zárok kattanása, sem az ürülő vécétartályok gurgulázása, de még a száradó ruhák halk libbenése sem. Mi figyelünk egymásra.
Verejtékezni kezdtem, amikor arra gondoltam, hogy leszakadhat a lift, és a porban szétlapult tetemem ha végigmotozzák majd, előkerül a bankó, ami nem az enyém, de nálam van. Akkor hinni fogják, hogy az a néhány grammnyi súlyfelesleg amit a bankó nyom, elszakíthat egy acélból font drótkötelet, Isten beleegyezésével, mert bűnhödnie kell annak, aki másét elveszi.
A lift azonban zajosan kikötött, besurrantam az ajtón, a bankót a szőnyegre dobtam, és én, mint a gladiátor, aki ujonnan legyűrte megvetett fajtáját, körözve sétáltam fölötte. Itt már én voltam az úr, ítélkező és végrehajtó egyben.
Hamar döntöttem, és nemsokára a lépcsőházi hirdetőtáblára egy papírlapot ragasztottam: Pénzt találtam a lift előtt, a lépcsőházban. A károsult nálam jelentkezhet, hogy visszaszolgáltassam a bankót. A szöveg után szépen, olvashatóan odakanyarítottam a nevem, és most már jóval nyugodtabban tértem vissza a lakásomba.
Elsőként egy nyájasan mosolygó édesanya kopogott be, oldalán egy megszeppent kisfiúval, és együtt adták elő, hogy a bankó a rövid nadrág egyik lyukas zsebéből kerülhetett a földre, amikor görögdinnyét kellett volna vásárolnia a srácnak. Hogy igazolja a mondottakat, az anyuka rá is szólt a gyermekre, aki a zsebét kifordítva, immár valamivel jobb közérzettel és némi diadallal az arcán mutatta a jó nagy lyukat a koszos zseben. Természetesen sietve adtam oda nekik a bankót, és hogy is mondjam…végre fellélegeztem, hogy megszabadultam a kellemetlen tehertől.
Másodikként a vízszerelő érkezett a hatodikról, aki előadta, hogy a talált pénz csakis az övé lehetett, hiszen éppen a tömbház előtt fizették ki egy alkalmi munkáért, és valószínűleg a lift előtt várakozva a félhomályban nem észlelte, hogy farzsebe mellé dugta a pénzt. Teljesen hiteles volt, mit tehettem volna, a pénztárcámból nyújtottam át neki egy pontosan olyat, mint a talált bankó. Őszintén megköszönte, és elsietett.
A harmadik személynek már kissé idegesen nyitottam ajtót, de ő is hamar levett a lábamról. Tini lány, kétségbeesett és nedves szemekkel, óvatosan néz körül, egy kicsit szipog is, de zsebkendőt nem kér. Nagyon megörült, hogy megtaláltam a pénzét, hiszen szülinapi ajándékot kellett volna vásárolnia vele, és az apja nagyon gorombán lehordta, hogy figyelmetlen volt. Valószínűleg a mobiljával húzta ki a zsebéből. Éppen a lift előtt szólalt meg. Kifizettem hát őt is, és elsiettem otthonról, de előbb levettem a cetlit a hirdetőről.
Bő két hét és hosszas morfondírozás után úgy döntöttem, hogy nem nyomozok, de a veszteségem nullázása végett most a másik oldalról közelítem meg a problémát. Elveszítettem a pénzem a lift előtt, a lépcsőházban. Bízom benne, hogy a becsületes megtalálója visszaszolgáltatja – írtam ki a hirdetőre megtoldva egy szépen kivitelezett aláírással és némi lelkiismeret furdalással.
Nem történt semmi aznap, de hát minek is kellett volna történnie. Nem hagytam el semmit, így nem is találhattak semmit a becsületes szomszédaim. Másnap azonban, amikor a postaládám üríteni szándékoztam, három darab bankó kacsintott rám, pontosabban kettő csupaszon és kissé megtűrve, az egyik pedig borítékban, egy rövid szöveg kíséretében: Hülye játék, ne szórakozzon! Egy szomszéd. Azóta hiszem, hogy az önzetlenség a legszebb erény, de nyakamon van újra valami, ami a másé. Nem hiányzik senkinek?

2014/07/25 Posted by | blokkultizmus | | Hozzászólás

%d blogger ezt kedveli: