fejbekása

psziluett-illúziók

Szülinapi kása 7.

7

 

A fene tudja, hogy mi ütött belém hét évvel ezelőtt, de nyomtalanul nem tűnt el, mint látszik. Talán az ünnepek közötti tömény depresszióból próbáltam kievickélni, nem emlékszem, de kilőttem az éterbe az első bejegyzésem a Fejbekása blogon, s csudák csudája, azóta él. Nem virul, éldegél, de manapság már ez is erény. Az e-világon ha ütsz tanyát, nem kell hétszer megszüljön az anyád, de gondozni azért kell a kisdedet, nem emlőket harapdál, de mardos belülről, ha nem lelkiismeretesen foglalkozol vele. Így vagyok én is ezzel, írom, mert az enyém, és szeretem, mert az enyém, még akkor is, ha olykor leiskoláz, vagy megfeledkezem róla, mint gondatlan apuka, aki az óvodában felejti a gyereket. Ilyenkor rápillantok, hogy megnézzem, mi volt, és mivé lett, aztán legyintek, a fene tudja. Nincs semmi tanulság, de miért is lenne. Boldog új évet, barátaim, egyétek a kását, nem forró, szokásból megfújtam :)

Reklámok

2017/12/28 Posted by | fejbekása tálalva | | 4 hozzászólás

Szülinapi kása 6.

15776592_1285500301495816_1169212074_o

Hat éve rotyog a kása a koponyámnak becézett csontkübliben. Lassú tűzön, már-már öregesen, de egyelőre megbízhatóan fogyasztható. Nem mondom, néha picit odasül, mert nem kavarom eléggé, vagy hígra eresztem, mert olcsó gúnynak víg a leve, de közben folyamatosan arról álmodozom, hogy ha kitesznek majd egy lakatlan szigetre, akkor nem saját könyvet viszek magammal, mert ahhoz már szemüveg is kell és értelmező szótár is, hanem egy palack finom bort, amit ha megittam, akkor belebeszélem a történeteket az üvegbe, alaposan bedugom, és víznek eresztem. Aki megtalálja, annak lesz egy üres, visszaváltható üvege. Hát nem fantasztikus? Boldog új évet, kedves barátaim!

2016/12/29 Posted by | fejbekása tálalva | | Hozzászólás

%d blogger ezt kedveli: