fejbekása

psziluett-illúziók

Mondjad már!

sugo_03

Színházi súgónak lenni olyan, mint a láthatatlan gondviselés szerepével kacérkodni. Semmi nyilvánosság, semmi tündöklés, csak rejtőzködés, bujkálás és fojtott suttogás, valami olyasmiről, amit csak mások mernek kimondani hangosan. A súgó szájába adja a színésznek a szavakat, aki elkiabálja azokat. Deszkákat, zsebeket és szíveket hódít így, miközben csak ismétli azt, ami egy kagylófedelű lyukban, vagy a súlyos függönyök mögött mások száján már megformálódott. A súgó különleges, mert előre tud mindent, számára a történések nem lebilincselő varázslatok, hanem a halk szavak kőkemény valóságot teremtő erejének makacs és köznapi faktumai. Így lesz a színészet a súgó által tálalt formálható anyagból készült alkotás, a szavak és cselekmények eleven szoborrá gyúrása. De ahogy a szobrász előtt tornyosuló anyag sem változhat fából kővé, üvegből agyaggá, vagy rongyból fémmé, a súgó által duruzsolt szöveg sem értelmezendő másképpen, mint ahogy szándéka szerint segíteni akar. A színésznek tudnia kell, hogy a súgó csak elmondásra szánt szövegeket darál, és nem utasít.
Az értelmezési szintek csere-beréje fatális tévedéseket eredményezhet, akár az is megtörténhet, hogy valaki otthagyja a fogát, holott ez nem tartozik a jelenethez. Egy ilyen esetről szeretnék mesélni, mert fölöttébb érdekes, hogy egy banális közlés, felszólító módban olyan értelmezési problémát szült, ami felrobbantott egy teljes színházat, igaz, hogy csak falusit. Jónevű pedagógusok szerepeltek a darabban, akik abban az időben még nem újgazdag úrfiakat korrepetáltak angol nyelvből és szerves kémiából, hanem magyarul játszodtak, mert ez szerves része volt a közösségi életnek. Az előadáson, természetes módon, annyian voltak, hogy minden széklábra is jutott volna ember, magyarán, a falu apraja-nagyja ott tolongott, és már az előadás előtt vörösre tapsolták a tenyerüket a várakozás izgalmában. Nem csoda, hiszen fellépett a szigorához férfiasodott biológia tanár, a csinos német nyelv tanárnő, a csipkelődő vegytan tanár, az ájuldozó román tanárnő, a mértékletes mértan tanár, a csicsergő zenetanárnő, az enyhén spicces földrajz tanár, a folyton izgatott fizika tanárnő, és a politikai gazdaságtan józan szakértője is, aki mellesleg a téves történelmet tudta betéve, mert akkor azt úgy kérték. Miközben az illusztris társaság a színpadon bizonyított, a súgó, a kora teljében lévő tanítónéni, pápaszemmel, papírokat szorongatva, szenvedélyesen csücsörített a kulisszák mögött finoman kirúzsozott szájával.
Képzeljük el, hogy megy a darab, és egyszer csak a szövegből előbukkan az a mondat, hogy „Mondjad már!”: Vagyis ezt kellene mondania a szereplőnek, ha tudná a szövegét, de ha nem, akkor a súgó egy picit rásegít. A függöny mögül rebegi:
– Mondjad már!
Semmi hang.
– Mondjad már!
Semmi hang.
– Mondjad már!
Semmi hang.
– Mond-jad már! – artikulál erélyesen.
És ekkor a színész kifordul a súgó fele, és magából kikelve rákiabál:
– De mi a fészkes fenét mondjak?!
Itt akár véget is érhetne a történet, de ezen a ponton a cselekménybe bekapcsolódott a súgó is, és nem szerepértelmezési zavar folytán, tudniillik akkorát nyerített, hogy az újonnan felragasztott műfogsora lazán a hírnevet jelentő deszkán landolt. Besétált, fölvette, és talán az előadás is folytatódott, de hát ki emlékszik arra.

Reklámok

2019/04/30 Posted by | holmi ludens | | Hozzászólás

Zavaros mese

zavaros 02

Hogy tisztábban lássuk a lényeget, úgy kezdjük a mesét, hogy egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szép, ifjú házaspár, akik zavartalanul éldegéltek volna a zavaros idők dacára is, hogyha nem bukkantak volna fel a házasságban apró-cseprő dolgok, amelyek kezdetben csak bosszantóak voltak, aztán kezdtek zavaróvá válni egy idő után. Eleinte cukiságnak tűnt, hogy a férfi középről nyomja a fogkrémet, és kifordítva hajigálja szét a zokniját, vagy váltogatja a csatornákat félpercenként és végül elalszik a kezében a távirányítóval, de ugyanígy aranyosnak tűnt az is, hogy a nő sikongani kezd, ha pókot lát a sarokban, hogy különféle samponokat, hajápolókat és balzsamokat használ a fürdőkád szélének díszítéséhez, és az is, hogy fejfájás ellen nem a patikában keresett gyógyszert, hanem a cipősboltban.

Ekkor azonban még tudtak tiszta vizet önteni a pohárba, annak ellenére, hogy a vezetékes víz zavaros, és úgy tesz, mint a Nyárád, nem akar megszállni. Próbálták megfejteni egymás zűrzavarosan együgyű gondolkodásmódját, de nehezebben ment, mint egy poros kisváros kétsávos körforgalmát megérteni. A férfi higgadtan magyarázta el, hogy miért kell hétről hétre a helyszínen biztatni a helyi focicsapatot, és miért kell utána a haverokkal legurítani néhány sört, és a nő is türelmesen érvelt amellett, hogy miért kell a töredezett hajvégeket két-három hetente visszavágatni a fodrászaton. Persze, a feleségbe több empátia szorult mint a férjbe, és annyira szerette volna érteni, hogy miért vágyik az embere a barátok társaságába, hogy elhatározta, kipróbálja, milyen órákon keresztül hallgatni, hogy hencegnek egymásnak a hímek. Volt neki egy kiváló kozmetikusa, aki zavarba ejtően jó sminkes is volt, képes volt egy nőies arcot is markánsabb férfipofára átmeszelni. Belépett hát a kozmetikushoz mint Erika, és kilépett mint Erik, persze, nem a viking, hanem a helyi futballcsapat apróka, de heves vérű szurkolója, akinek nem kellett a biztatás, hogy meccs után, vagy a meccstelenséget pótolandó, a nyárikertben barátok és sörök társaságában élvezze a dolce vitat. Nos, a vitákba nem nagyon szólt bele, mert vékonyka hangját nem tudta volna áthangszerelni, de sűrűn bólogatott, ha a férfiak kapusteljesítményekről, lepedőakrobatikáról vagy autós üldözésekről tereferéltek, s már-már kezdte volna érteni is, hogy a hangzavarból miként kell kiszűrni a lényeget, amikor gyanúba keveredett. Olyan nő volt, aki esetében az elme nem esik messze a fejétől, de mégis elkövetett néhány alapvető hibát. A férfias fej ellenére megőrizte habitusainak nőies sajátosságait, és ezek közül kettő nagyon szemet szúrt. Rendszeresen késett a sörözésről, márpedig az igazi XY kromoszómákkal rendelkező emberekkel ez nem fordul elő, a másik meg, hogy a sörözésről időben hazament, általában már az utolsó előtti kör előtt, ami szintén a nemiség okán árulkodó cselekedet. Aztán néhány huncutabb fiú a társaságból egy alkalommal meg is leste, és elárulták a gyanútlan férjnek, hogy a kis Erik bizony pontosan az ők küszöbükön tűnt el. A férjet elöntötte a düh, és bosszút forralt. A következő alkalommal, amikor Erik lelépett, ő maga is hazarohant, és amint kis csaló belépett a kapun, lepedőt húzott rá, és alaposan ellátta a baját. Hogy kinek, az nagyon zavaros. Ő váltig állította, hogy a férfinek, aki a feleségéhez járt, de igazából a feleség húzta a rövidebbet. Vagy nem is tudom. Mert amint kiderült a „félresikerült” verés, a focicsapat gyúrója bevállalta, hogy segít a gyógyulásban. Sokáig járt hozzá Erika, és úgy hallom, most már együtt vannak valami világbajnokságon. Nem zavarta őket, hogy a férj csak kivetítőn nézi a meccseket a nyárikertben.

2018/12/30 Posted by | holmi ludens | | Hozzászólás

%d blogger ezt kedveli: