fejbekása

psziluett-illúziók

Zavaros mese

zavaros 02

Hogy tisztábban lássuk a lényeget, úgy kezdjük a mesét, hogy egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szép, ifjú házaspár, akik zavartalanul éldegéltek volna a zavaros idők dacára is, hogyha nem bukkantak volna fel a házasságban apró-cseprő dolgok, amelyek kezdetben csak bosszantóak voltak, aztán kezdtek zavaróvá válni egy idő után. Eleinte cukiságnak tűnt, hogy a férfi középről nyomja a fogkrémet, és kifordítva hajigálja szét a zokniját, vagy váltogatja a csatornákat félpercenként és végül elalszik a kezében a távirányítóval, de ugyanígy aranyosnak tűnt az is, hogy a nő sikongani kezd, ha pókot lát a sarokban, hogy különféle samponokat, hajápolókat és balzsamokat használ a fürdőkád szélének díszítéséhez, és az is, hogy fejfájás ellen nem a patikában keresett gyógyszert, hanem a cipősboltban.

Ekkor azonban még tudtak tiszta vizet önteni a pohárba, annak ellenére, hogy a vezetékes víz zavaros, és úgy tesz, mint a Nyárád, nem akar megszállni. Próbálták megfejteni egymás zűrzavarosan együgyű gondolkodásmódját, de nehezebben ment, mint egy poros kisváros kétsávos körforgalmát megérteni. A férfi higgadtan magyarázta el, hogy miért kell hétről hétre a helyszínen biztatni a helyi focicsapatot, és miért kell utána a haverokkal legurítani néhány sört, és a nő is türelmesen érvelt amellett, hogy miért kell a töredezett hajvégeket két-három hetente visszavágatni a fodrászaton. Persze, a feleségbe több empátia szorult mint a férjbe, és annyira szerette volna érteni, hogy miért vágyik az embere a barátok társaságába, hogy elhatározta, kipróbálja, milyen órákon keresztül hallgatni, hogy hencegnek egymásnak a hímek. Volt neki egy kiváló kozmetikusa, aki zavarba ejtően jó sminkes is volt, képes volt egy nőies arcot is markánsabb férfipofára átmeszelni. Belépett hát a kozmetikushoz mint Erika, és kilépett mint Erik, persze, nem a viking, hanem a helyi futballcsapat apróka, de heves vérű szurkolója, akinek nem kellett a biztatás, hogy meccs után, vagy a meccstelenséget pótolandó, a nyárikertben barátok és sörök társaságában élvezze a dolce vitat. Nos, a vitákba nem nagyon szólt bele, mert vékonyka hangját nem tudta volna áthangszerelni, de sűrűn bólogatott, ha a férfiak kapusteljesítményekről, lepedőakrobatikáról vagy autós üldözésekről tereferéltek, s már-már kezdte volna érteni is, hogy a hangzavarból miként kell kiszűrni a lényeget, amikor gyanúba keveredett. Olyan nő volt, aki esetében az elme nem esik messze a fejétől, de mégis elkövetett néhány alapvető hibát. A férfias fej ellenére megőrizte habitusainak nőies sajátosságait, és ezek közül kettő nagyon szemet szúrt. Rendszeresen késett a sörözésről, márpedig az igazi XY kromoszómákkal rendelkező emberekkel ez nem fordul elő, a másik meg, hogy a sörözésről időben hazament, általában már az utolsó előtti kör előtt, ami szintén a nemiség okán árulkodó cselekedet. Aztán néhány huncutabb fiú a társaságból egy alkalommal meg is leste, és elárulták a gyanútlan férjnek, hogy a kis Erik bizony pontosan az ők küszöbükön tűnt el. A férjet elöntötte a düh, és bosszút forralt. A következő alkalommal, amikor Erik lelépett, ő maga is hazarohant, és amint kis csaló belépett a kapun, lepedőt húzott rá, és alaposan ellátta a baját. Hogy kinek, az nagyon zavaros. Ő váltig állította, hogy a férfinek, aki a feleségéhez járt, de igazából a feleség húzta a rövidebbet. Vagy nem is tudom. Mert amint kiderült a „félresikerült” verés, a focicsapat gyúrója bevállalta, hogy segít a gyógyulásban. Sokáig járt hozzá Erika, és úgy hallom, most már együtt vannak valami világbajnokságon. Nem zavarta őket, hogy a férj csak kivetítőn nézi a meccseket a nyárikertben.

Reklámok

2018/12/30 Posted by | holmi ludens | | Hozzászólás

Kaja kenu

IMG_1940

Mielőtt felszisszennél, hogy a nyomda ördöge elúsztatott egy kis „k”-t a címből, megnyugtatlak, hogy minden a legnagyobb rendben. Mi több, arra készülök, hogy a hajózás történetének dagadó vitorlájából fogjak ki egy kis szelet, és helyette egy szelet igazságot szolgáltassak mindazoknak, akik úgy gondolják, hogy egy jó kis ízvilág legalább annyira elrepíti az embert, mint a vízvilág azon úszó csodái, melyeket az ember fabrikált.
Mondanám, hogy a férfi feltalálta a tutajt, a farönkből kivájt bödönhajót, a nádcsónakot, majd a bárkát, az evezőshajót, később a vitorlást, a gőzhajót, és így tovább, egészen az óceánjáró luxushajókig és cirkálókig, de vajon nem a nők ringó csípője szolgáltatta ehhez az ötletet? Nehéz lenne ettől eltekinteni, annál is inkább, hogy ha sokáig nézi a férfi a nő himbálódzó hátsóját, ugyanúgy elszédül, mint a tengeribetegségben. A lebegő csodáknál nagyobb rejtély már csak az, hogy ha kieveztek a vad és végeláthatatlan vizekre a férfiak, akkor miként találtak haza, hiszen az hülyeség, hogy ők mindig tudnák, hogy honnan fúj a szél. Persze, ha másfelől nézzük a dolgot, akkor talán nem is olyan bonyolult feladat, hiszen a parányi rovarok világában egészen elképesztő dolgokra képes egy kis illatanyag, vagy más néven feromon. Egyes lepkék például több kilométerről is kiszagolják a lehetséges partnert, és átlibbennek hozzá egy kis lepketánc reményében. Az embernek viszont korántsem ilyen jó a szaglása. Vagy mégis?
A tudomány azt állítja, hogy a legjobb hajósok a mintegy ezer szigetből álló Polinézia lakói voltak, akik a csillagok állása alapján tájékozódtak, hajszálpontosan. Állítólag létezett egy Tupaia nevű hajós, akit Cook kapitány tesztelt, és meglehetősen pontosan meg tudta mondani, hogy merre fele kell hazamennie a vízzel körülvett szigetcsokorból, még akkor is, ha hetekig ringatózott a vízen. Na, de hát ez a csillagos mese szerintem egy óriási melléfogás, ugyanis a navigátornak meg kellett volna jegyeznie a csillagok kelési és nyugvási irányait, elhelyezkedését, egy egész „csillagtérképet”, és az utazás teljes útvonalát fejben kellett volna tartania. Ez óriási teljesítmény, ha figyelembe vesszük, hogy hatalmas távolságok vannak a parányi szigetek között. Van egy jóval egyszerűbb magyarázat, ha belekalkuláljuk a női lelket. Tupaia szíve választottja a Jaimia nevet viselte, és rendkívül jól főzött. Szép, gömbölyű szakácsné volt, és nagyon őszintén vezette a konyhát, látszott rajta, hogy ami a szívén, az a háján, ha tehette, mindent felfalt jóízűen, amit megkívánt: a kókusztejszínes nyershalat, az ika matát; a kókuszban pácolt taróleveleket, a palusamit; a rizseshúst, a sapasuit; és az otthon maradt férfiakat is szépen sorban. Szegény Tupaia gyomra mindig összerándult, valahányszor arra gondolt, hogy Jaimia kisüt valamit, így hát természetes, hogy azért ment pontosan haza, mert ellenőriznie kellett, hogy mi a menü. Igen, ez az elegánsabb magyarázat, mert a férfi szívéhez a gyomrán keresztül vezet az út, onnan pedig tovább, egész hazáig.

2018/10/31 Posted by | holmi ludens | | Hozzászólás

%d blogger ezt kedveli: