fejbekása

psziluett-illúziók

Az eszes fiú esete az okostelefonnal

Lying-With-Phone

Egyszer volt, hol nem volt, még az üveghegyen is túl, ott ahol az erőt még a karban és szívben mérték és nem a térben,  volt egyszer egy hatalmas király. Ennek a királynak volt egy gyönyörű lánya, aki annyira szép volt, hogy az Adobe Photoshop szégyenszemre ki kellett vonuljon az egyébként ígéretesnek tűnő virtuális piacról, mert semmit nem tudott eladni a királyi családnak. Pedig hány ronda lányból királynőt lehet faragni vele, nem? Ez a kisasszony egyszerűen annyira bájos volt, hogy kár lett volna bármilyen róla készült képet valósághűvé tenni, mert ő maga volt a megtestesült szépség, és mivel én még nem is láttam ilyet, nem is tudhatom úgy lefesteni, amilyen a valóságban volt. Hallottam viszont más férfiaktól, hogy olyan szép volt, mint Gera Zoli gólja az EB-n a portugálok ellen, márpedig attól minden igazi úriembert kiráz a hideg. Kapásból a legszebb, pedig ezekből is egy Boglárka nevű kislány tényleg olyan szép, hogy hapsik milliói úsznak a boldogságban, amíg ő a medencében teszi ugyanazt.

Élt is boldogan a királyi család, mert nem volt szükségük hamisítványokra, mígnem egy napon a királynak eszébe jutott, hogy ő hatalmas, és elhatározta, hogy az üveghegyre szereltet egy jelerősítő antennát, hogy az ő országában is legyen térerő, és így, több fül egyet lát alapon, mindenki értesülni fog arról, hogy neki van egy cseperedő lánya, aki nemsokára eladósorba kerül. Arra gondolt, hogy ha több kérő sorakozik fel a palotában, akkor csak sikerül olyat választani, amelyik a feleségének is tetszik. Mert ugye az anyósok, abban a boldog országban is kimutatták a foguk fehérjét, és nem csak a családi fotókon.

Így adódott, hogy a király országát is elárasztották az okostelefonok, a buta kütyük és az alattomos szerződések, így azok is, akik korábban szenvedélymentesek és kártyafüggetlenek voltak, kártyákat kezdtek vásárolni, és ahelyett, hogy házasságokat és barátságokat kötöttek volna, szerződéseket kötöttek. Hirtelen mindenki elfoglalt lett… saját magával. Szegény királylány egész nap lesütött szemmel járt le és fel a palotában, rá sem nézett senkire, amire azonban a király összerezzent, mert nem értette, hogy mi történt a szeme fényével. Beszélhetett hozzá akárki, fel nem pillantott rá. Mivel korábban ilyet nem tett, ezért kihirdette, hogy aki a lányát egyenesbe hozza (na, jó na, nem úgy értette, mint mi a kocsmában), ahhoz adja feleségül, és még a fele királyságát is melléje. Sokan próbálkoztak, volt, aki csúszott-mászott, volt, aki ígért, volt, aki fogadkozott, volt, aki könyörgött, volt, aki üvöltött, de csak egy fiú volt, aki tudta igazából, hogy hová kell nyúlni. Mikor szemtől szembe került volna a lánnyal, lenyúlt a kezeiért, egy férfias mozdulattal kicsavarta a finom kézből a telefont, és a szelektíven gyűjtött műanyag hulladék közé tette. A lány dühösen felnézett, majd lágyan mosolyogni kezdett, aztán végül tényleg nagy lakodalmat csaptak.

Reklámok

2017/09/29 Posted by | tágas iszonyaink | | Hozzászólás

Egy kelmebeteg nő naplója

szonyeg 01

Tudod, bármennyit csűröm-csavarom, be kell vallanom, hogy engem igazából csak az anyag érdekel. Nem, nem vagyok kábszeres, még a fű sem érdekel, csak ha pokróc van rajta, tudod, én azt szeretem, amelyik olyan kevertszálas, mert azon tényleg szépen látszik a szővésminta, vagy ha magamra kell terítenem, akkor a rojtos flaneltakaróra esküszöm, otthon mindig azt terítem magamra, ha álmokat szövögetek. Azt például én készítettem, nagyon egyszerű, csak szépen kiszabod a flanelt kábé húszcentis négyzetekre, vágsz bele szépen flízt, majd ügyesen két darab közé teszed és körbevarrod. Én átlósan is rögzítettem az anyagot, hogy ne mozduljon el. Emlékszem, amikor varrtam, akkor még segítségemre volt a néhai férjem, mert adogatta szépen a kezem alá a darabokat, de aztán elszakadt valami benne, utólag mondta az orvos, hogy hasadt személyiség, mert kezdett mindent széttépni, amit én megvarrtam estig, azt széttépte reggelig, mint az a Szőrműves Kelmemen, vagy ki. De én nem hagytam abba, hogy ne veszítsem el a fonalat, pedig szerintem csak az okozta a gondot, hogy ha elküldtem a boltba rövidáruért, akkor ő mindig röviditalosan tért haza. Lehet, hogy amiatt, hogy ilyen felszabdalt személyiség volt, vagy mi, mert amit meghallott az egyik fülével, azt félreértette a másikkal, mert sok darabból volt szegény. Szavamat ne felejtsem, aztán mégis egybe temettük el, miután nem bírta cérnával, és túl hosszúra nyúlt egy röviditalozás. De borítsunk rá fátylat, én abból ezt a habotai selymet szeretem, úgy is mondják rá, hogy pongé, nekem abból van a hálóingem is. Tudod, nekem nincs takargatnivalóm, nekünk a házasságunk olyan volt, mint a dublé, mert mi külön rétegekből álltunk. Azt mondják, hogy a zsák a foltját megkapja, de mi mégis ritkán gyűrtük össze a lepedőt, pedig ez a pamut-perkál könnyen mosható és a vasalással sem kell sokat bíbelődni. Egy darabig még szeretőt is tartottam, mert volt, amikor a megboldogult férjemnek az a darabja jött elő, amelyik durva, mint a posztó, s akkor én biza futottam a másikhoz, mert reméltem, hogy annál bársonyon futnak perceim. De nem igaz, az sem volt jobb a deákné vásznánál, pedig ez az atlaszkötés elég hitvány, könnyen bolyhosodik. Ez folyton csak engem akart, amitől betelt nálam a polár, pedig amikor a férjem kiakadt, akkor teljesen beakadt a kocsmába, nyugodtan elvihetett volna moziba is, tudod, én a filmet is vásznon szeretem. A széles vászon az igazi, főleg ha a széle a fonák oldalon szépen el van dolgozva. Vagy színházba, ott is a kedvencem a ráncolt függöny, alig várom, hogy leengedjék, mert olyankor órákig nézném. Mondta is az orvosom, akinek nem mellesleg Szabó doktor a neve, hogy kötélből vannak az idegeim, de szerintem ne gondolj kenderkötélre, csak ez a finom mohair fonál, tudod, ami sálnak is kitűnő. Szabó doktor többször is végigtapogatott, és megvizsgálta a bőrszövetem, pedig nem is ráncosodom, aztán azt mondta, hogy az én betegségemmel nem kell sem takaróznom, sem felvágnom vele, mert ez csak könnyed kelmebetegség. Nagyon aranyos volt, végig vászoncselédnek szólított, és a végén nekem is adta a frottírtörülközőt, amit rámterített a masszázs után. Fürge ujjakkal dolgozik, még akkor is ha az egyik keze tele fonállal, szóval finom, mint a zsenília, vagy na… a vanília. Ami még örvendetesebb, hogy végleg maga mellett akar tudni, ezért azt ajánlotta, hogy költözzek be Őkelme gyógyintézetébe. Egyelőre még hímezek-hámozok, de valószínűleg hallgatni fogok rá, mert azt ígérte, hogy odabenn már csak hímeznem kellene.

2017/05/31 Posted by | tágas iszonyaink | | 6 hozzászólás

%d blogger ezt kedveli: