fejbekása

psziluett-illúziók

Szeszélyes idők

FORECAST -- REALITY road sign

Egyszer volt, hol nem volt, egyszer volt idő, aztán időjárás, és legvégül az időjárás-jelentés. A három közül ez utóbbi a legbizonytalanabb, mert idő az van bőven, az időjárás is változatos, de az időjárás-jelentésben csak két kimenet van, mint a házasságban. Vagy eltalálja az ember, vagy nem. Úgy gondolom, hogy csak olyan ember kellene a fejét adja az efféle jósmunkára, aki tudatában van annak, hogy a bizonyosságnak tőszomszédja a bizonytalanság, és a kettő közötti határvonal változékony, mint az áprilisi idő.
Nos, volt egyszer az időben pontosan elhelyezve nemrég egy meteorológus, aki folyton a jövőbe tekintett, és azt hitte, hogy tudja, honnan fúj a szél. Mivel az időjárás a leggyakoribb beszédtéma, és ő ebben otthonos mozgott, mint lúd a jégen, a hosszú és fázós őszi estéken addig-addig csalogatott egy szeszélyes nőszemélyt melegebb éghajlatra, míg az el is ment vele. Úriember volt, nem küldte, hanem hívta. Indulásuk előtt azonban a barométer esküvőre állt, és a hölgy nem tágított, addig forogtak, mint a szélkakas, mígnem az időjós is belement a templomba, hiszen azt remélte, hogy az esküvő napfényt hoz az életébe, de végül aztán arcára fagyott a mosoly.
Ám ne szaladjunk ennyire előre, a nászúton, ami ténylegesen melegebb éghajlatról szólt, még mindkettőjükre sütött a nap, de aztán ahogy telt-múlt az idő, lassan a derűre ború jött, mert a férfinak a szakmájából kifolyólag is, a napra lehetett nézni, de más nőkre nem. Sőt, ha rajtakapták, hogy mégis elkalandozik a tekintete, akkor még a feleségére sem nézhetett, csak a napra, vagy inkább a holdra. Az időjós nem adta fel, és mivel úgy gondolta, hogy egy menyecske nem csinál tavaszt, ő minden nő szívébe akart lopni egy kis napsugarat, ezért sokszor a fellegekben járt. Igaz ugyan, hogy a felhők fölött mindig kék az ég, de neki a kékségből nem sok jutott, mert aki más nőkre szemet vet, az vihart arat, és ha a felesége rajtakapta, akkor tényleg kitört az égi zene-bona. Ez a tuti jóslat, nem a holnapi előrejelzés. Szegény asszony, látván, hogy a férje mennyire széllelbélelt, hullatta a könnyeit, mint a záporeső, visszasírta az epekedő férfit, kérdezte is a férjétől, hogy hol van már a tavalyi hó. Ilyenkor a bukott jós esdekelt a bocsánatért, lehozta volna az összes csillagot, de hát az csak annyit ért, mint eső után a köpönyeg.
A legnagyobb vihar azonban még csak készülőben volt. Ezt a meteorológus be is mondta az időjárás-jelentésben, de a hírre a pontot az tette fel, hogy a ciklont a feleségéről nevezte el. Bár ne tette volna! Az asszonynak villámokat szórt a szeme, aztán, a név kötelez alapon, tényleg vitte, mint a hurrikán a jós kocsiját, lakását, és mindent, ami ingatlannak tűnt. Köd előtte, köd utána, a szerencsétlenül járt jós pedig azután csak tiszta időt és szélcsendet remélt. Amit kapott, azt végül fel is faragták a fejfájára:

Zivataros élete volt,
Neje civakodott vele.
Épp szélcsendet jósolt, midőn
Megcsapta a halál szele.

Reklámok

2018/04/30 Posted by | tágas iszonyaink | | Hozzászólás

Az eszes fiú esete az okostelefonnal

Lying-With-Phone

Egyszer volt, hol nem volt, még az üveghegyen is túl, ott ahol az erőt még a karban és szívben mérték és nem a térben,  volt egyszer egy hatalmas király. Ennek a királynak volt egy gyönyörű lánya, aki annyira szép volt, hogy az Adobe Photoshop szégyenszemre ki kellett vonuljon az egyébként ígéretesnek tűnő virtuális piacról, mert semmit nem tudott eladni a királyi családnak. Pedig hány ronda lányból királynőt lehet faragni vele, nem? Ez a kisasszony egyszerűen annyira bájos volt, hogy kár lett volna bármilyen róla készült képet valósághűvé tenni, mert ő maga volt a megtestesült szépség, és mivel én még nem is láttam ilyet, nem is tudhatom úgy lefesteni, amilyen a valóságban volt. Hallottam viszont más férfiaktól, hogy olyan szép volt, mint Gera Zoli gólja az EB-n a portugálok ellen, márpedig attól minden igazi úriembert kiráz a hideg. Kapásból a legszebb, pedig ezekből is egy Boglárka nevű kislány tényleg olyan szép, hogy hapsik milliói úsznak a boldogságban, amíg ő a medencében teszi ugyanazt.

Élt is boldogan a királyi család, mert nem volt szükségük hamisítványokra, mígnem egy napon a királynak eszébe jutott, hogy ő hatalmas, és elhatározta, hogy az üveghegyre szereltet egy jelerősítő antennát, hogy az ő országában is legyen térerő, és így, több fül egyet lát alapon, mindenki értesülni fog arról, hogy neki van egy cseperedő lánya, aki nemsokára eladósorba kerül. Arra gondolt, hogy ha több kérő sorakozik fel a palotában, akkor csak sikerül olyat választani, amelyik a feleségének is tetszik. Mert ugye az anyósok, abban a boldog országban is kimutatták a foguk fehérjét, és nem csak a családi fotókon.

Így adódott, hogy a király országát is elárasztották az okostelefonok, a buta kütyük és az alattomos szerződések, így azok is, akik korábban szenvedélymentesek és kártyafüggetlenek voltak, kártyákat kezdtek vásárolni, és ahelyett, hogy házasságokat és barátságokat kötöttek volna, szerződéseket kötöttek. Hirtelen mindenki elfoglalt lett… saját magával. Szegény királylány egész nap lesütött szemmel járt le és fel a palotában, rá sem nézett senkire, amire azonban a király összerezzent, mert nem értette, hogy mi történt a szeme fényével. Beszélhetett hozzá akárki, fel nem pillantott rá. Mivel korábban ilyet nem tett, ezért kihirdette, hogy aki a lányát egyenesbe hozza (na, jó na, nem úgy értette, mint mi a kocsmában), ahhoz adja feleségül, és még a fele királyságát is melléje. Sokan próbálkoztak, volt, aki csúszott-mászott, volt, aki ígért, volt, aki fogadkozott, volt, aki könyörgött, volt, aki üvöltött, de csak egy fiú volt, aki tudta igazából, hogy hová kell nyúlni. Mikor szemtől szembe került volna a lánnyal, lenyúlt a kezeiért, egy férfias mozdulattal kicsavarta a finom kézből a telefont, és a szelektíven gyűjtött műanyag hulladék közé tette. A lány dühösen felnézett, majd lágyan mosolyogni kezdett, aztán végül tényleg nagy lakodalmat csaptak.

2017/09/29 Posted by | tágas iszonyaink | | Hozzászólás

%d blogger ezt kedveli: